Lazarev Oleg Alekszandrovics : Február

Nappal van, öt percen belül kong ismét a dél,

Olvadó hónak cseppje a maga módján zenél.

 

Február, te zajosan ropogós, s tekintélyes úr!

Nevedet, ha ejtem, tekintéllyel ejtesz te rabul.

 

Akár a közelg? jéghegy az óceán mély vizén!

Egy jégbefaragott alakot képzelek jönni felém.

 

Mely szilárd s változatlan, nem úgy, mint én,

Évr?l évre ugyan azt érzem – Februáré a tél.

 

Február az uram. Február, az atyám lehetnél.

Tiszteletem feléd határtalan, ahogy tiéd a tél.

 

Február atyám, ki er?ddel mindig leny?göztél,

Amikor a Januárnak utolsó napja után érkeztél.

 

Vártam mindig, hogy eljöjj, mint szívhez a vér.

Zordnak mondtak, kegyetlennek, sok ember fél

 

Nem feledem, ahogy az ablakra rajzoltál nekem,

Ahogy er?s kezeddel végigsöpörtél a vidékeken.

 

Nem maradt egy vízcsepp sem szabadon utánad,

A leveg? is megdermed s megfagyva áll általad.

 

Akár egy er?s vitéz, mely ?rzi a Természetanyát,

Nem hagyja, hogy sebet ejtsenek, ?rzi nyugalmát.

 

Megtartottad a régi, s az új havat, így szilárd marad a vár

Er?sítetted mind azt, amit megalkotott December s Január.

 

Hóviharodnak zajából jött mélyebbnél mélyebb hangod,

Mely követte a pelyhekben felt?n? alakod, s így szólt:

 

„Mindörökké itt vagyok, s minden évben újra érkezem,

Azért, hogy ne legyen a tél hiába, s hogy el?készítsem

 

Azt, amivel a Március ifjúnak meggy?lik majd a dolga,

Hogy legyen meg minden ember-állatnak a maga tavasza!”

 

Elképzelem én újra azt a napot, amikor hirtelen megérkeztél

Pásztorbottal hatalmas kezedben megállva az udvar közepén…

 

Most pedig búcsúzom t?led. Köszönöm, hogy ismét eljöttél,

Ujjongva, s gyermeki áhítattal várlak majd újra 2010 telén.

Legutóbb szerkesztette - Lazarev Oleg Alekszandrovics
Szerző Lazarev Oleg Alekszandrovics 4 Írás
Üdvözöllek! Lazarev Oleg Alekszandrovics vagyok, 1983. november 15-én születtem, Szimferopolban (Krím-félsziget, Ukrajna). 1996. márciusában Magyarországra költöztem a szüleimmel, Miskolc-Tapolcára. ÃÂltalános iskolai tanulmányaimat a 29.sz. ÃÂltalános Iskolában fejeztem be. 1998 és 2002 között a Földes Ferenc Gimnázium tanulója voltam, ahol 2002-ben magyar irodalom és történelem fakultációs diákként sikeresen leérettségiztem. 2002 és 2004 között a Miskolc Egyetem ÃÂllam- és Jogtudományi Karának nappali tagozatos hallgatója voltam. 2004-2005 József Nádor Szakképző Iskola, Marketing- és Reklámügyintéző tanfolyamát végeztem el. Jelenleg pedig a budapesti Heller Farkas Turisztikai és Gazdálkodási Szolgáltatások Főiskolájának gazdálkodási szakos, levelező tagozatos hallgatója vagyok. 2009-ben elvégeztem a Magyar ÃÂró Akadémián belül a szépírói mesterkurzust. Ugyanezen évben volt szerencsém megismerni Turczi Istvánt, illetve részt venni az általa vezetett ÃÂrásművészeti Szemináriumon, Balatonszemesen. Ugyanitt találkoztam Lutter Imrével, Kiss Lászlóval, Szennik Évával a Magyar Versmondók Egyesületéből, rájuk is csak mosollyal, és barátsággal tudok gondolni, ugyanúgy, ahogy a már fentebb említett Turczi Istvánra, és a tábor többi résztvevőire. Mindenképpen meg kell, hogy említsem a Cserhát Művész Kört, melynek költőként tagja vagyok 2007-től. Ez az a fészek, ahol mindig otthon érzem magam, ahol mindig szeretet vár. Ihász-Kovács Éva, illetve fia, Bornemissza Attila tanítványának fogadott, és mindig szívesen lát. Tisztelt Évára, párjára Petneházy-Kiss Bencére jómagam pedig úgy tekintek, mint fogadott nagy szüleimre, Attilára pedig, mint a legjobb barátra. Több ízben elismerték a költői munkásságomat is a következő díjakkal: Nívó Díj (2007) ART Arany- Díj költői, írói munkásságomért (2008) Nívó- Díj a tematikai pályázatokon való részvételért (2008). Arany Diploma és művészeti Nagy-díj - Cserhát Művész Kör (2009) A Művész Kör tagjaként volt szerencsém, ahhoz, hogy a Délibáb mellett a kör Debreceni tagozatának tagjai, Tokaji Márton, a tagozat vezetője által szerkesztett Alföldi Tollforgatók Lapjában, és Tűzmadár kulturális, és irodalmi lap oldalain is olvashassák írásaimat. Ezen év nyarán elkezdtünk dolgozni Bornemissza Attilával, a kör elnökével az első verses kötetemen, amely még ezen évben napvilágot lát a Cserhát könyvek egyik kiadványaként. Nem feledkezem meg soha Csépányi L. Katalinról sem, és az általa szerkesztett Hetedhéthatár lapjairól, ahol először láttak napvilágot verseim. Immáron hatodik éve vagyok kapcsolatban vele, biztatása, pozitív kritikája hatalmas lendületet, és erőt adott. Soha nem feledem el kedvességét, szeretettel gondolok ő reá. Később 2006 körül végül elszántam magam, hogy írok Zsoldos ÃÂrpádnak az Irodalmi Rádióba, ahol szintén szeretettel láttak, mint költőt, alkotót. Alkotásaim elhangozottak általuk szervezett felolvasó esteken, megjelentek CD-n, gyűjteményes, nyomtatott kiadványokban, az interneten, hangos vers formájában is. rökké az emlékezetembe zártam a tavalyi Irodalmi Rádió által szervezett irodalmi alkotó tábort, Szigligeten, az Eszterházy kastélyban, ahol ugyancsak rengeteg barátot szereztem, köztük Serfőző Attilát, akinek köszönhetően nagy örömömre egyike lehetek a 7torony tagjainak. Lazarev Oleg Alekszandrovics Budapest, 2009. július 28.