Luther Márton a reformáció elindítója el?tt az egyház bels? megjobbításával a reformációt évszázadokkal megel?z? reformzsinatok már foglalkoztak s ennek az ügynek, mármint a megmerevedett egyházi formák megváltoztatásának érdekében az el?reformátorok tusakodtak. Van egy nagyon fontos közös mozzanata szellemi küzdelmüknek, harcuknak, hogy ?k magukat nem hívták el?reformátoroknak, hanem az utókor nevezte el így ?ket.
Luther Márton 95 pontjának eredetije nem élte túl az évszázadok viharait, de számos másolat és ránk maradt nyomtatvány ?rzi még a lutheri téziseket. De mi is indította el Luther színre lépését, mégis mi bújt meg a hírhedt cédulák és a búcsú árnyékában, amit X. Leó búcsúcédula-rendelete váltott ki?
Az akkori hivatalos tanítás szerint a b?nbocsánati cédulák megvételével az ember jobbá tehette korábbi b?neit, illetve annak megvásárlásával csökkenthette hozzátartozóinak a purgatóriumban eltöltött idejét. A hiedelem szerint, amint a pénz halkan megcsörrent a perselyben, a pápa, mint Krisztus földi helytartója elengedte a fizetségnek megfelel?en az elkövetett b?nöket. Tehát a búcsúnak volt valami vezeklés és elégtételadás színezete is.
Ám ennek az egész rendszernek létezett egy sokkal hétköznapibb háttere is. Rómában ez id? tájt a kor legnagyobb munkálatai zajlottak, az örök városban ekkor épült a kereszténység máig legnagyobb temploma: a Szent Péter-templom. II. Gyula pápa Bramante épít?mesterre bízta munkálatok folytatását, ? pedig a reneszánsz tökéletesség eszményének megfelel?en széles ív? terveket terjesztett el?. A monumentális tervekhez viszont sok pénz kellett. Nagyon sok. A pápai kincstárnak mindezekre meg volt a fedezete, mégis a már említett b?nbocsájtó cédulák befolyt összegéb?l próbálta az építkezésre el?teremteni a pénzt. Róma mindezeket nem ismerete be és inkább egy olyan "szolgáltatással" állt el?, mely ellen?rizhetetlen volt és az egyszer? emberek hitéhez kapcsolódhatott.
Luther Márton a wittenbergi kolostor prédikátora és a helyi egyetem doktora volt. Visszaemlékezéseiben írja, hogy "szenvedéllyel bújtam a Szentírást és egyáltalán nem tudtam mi az a búcsú, mint ahogy senki sem tudta " . Azért szólalt fel ellene, mert különböz? hírek kaptak szárnyra a cédulákkal való kufárkodásról. Az addig alig ismert Luther – a hagyomány szerint – 1517. október 31-én déli 12 órakor szögezte a wittenbergi vártemplom kapujára 95 pontját. Nemsokára Luther neve ismertté vált egész Németországban, akit Notarius Dei, azaz Isten jegyz?jeként kezdtek emlegetni.
Tézisei els?sorban a búcsúcédulák vagy a b?nbocsájtó cédulák gyakorlat és a pápai visszásságok ellen szóltak. Kijelentette téziseiben, hogy a b?nöket egyedül csak Isten bocsáthatja meg; csak a hit által üdvözülhet az ember; csak a Bibliát fogadja el; a szentségek nagy részét elveti; vagy hogy mindenkinek jogában áll az istentiszteletet anyanyelvén hallgatni. Luther célja nem az volt, hogy "csúfot ?zzön" az egyházból vagy hogy egy "új vallást" alapítson. 95 tételét röpiratnak szánta, amiben vitára szólította fel az akkor él? teológusokat. A "nagy teológusokkal" ellentétben a kor értelmiségei válaszoltak téziseire, tovább fejtegetve a feltevéseket.
A pápa kiátkozta Luthert, ? pedig viszonzásul elégette a kiátkozásáról szóló bullát. Tanai mellett kiállt s a német birodalmi gy?lés el?tt ezeket mondta: "Itt állok, másként nem tehetek, Isten legyen segítségemre." Luther tanai els?sorban Németországban és Európa északi felében: Dániában, Svédországban, Norvégiában és Finnországban terjedtek el.
Míg Luther Márton azon a nézeten volt, hogy "mindent meg kell hagyni az egyházban, amit az Isten igéje nem tilt", addig a reformáció másik kiemelked? személyisége, Kálvin János ennél sokkal tovább haladt. Nála már a második nemzedék kérdései is jelentkeznek, hiszen Kálvin Luther wittenbergi döntésének idején még csak 8 éves volt.
Tehát Kálvin már nem csak protestált, hanem reformált is, miszerint a reformáció úgy visz el?re, hogy visszaállít. Hallatlan szorgalommal és az ismeretszerzés szenvedélyével tájékozódik az egyházatyák m?veiben, ismeri az újkor szellemi áramlatait, a humanizmus kérdéseit, és felfedezi a reformáció negatív jelenségeit is. Az Isten él? Igéjének forrásához érkezik meg. Azt tartotta, hogy "mindent el kell törölni az egyházban, amit Isten igéje nem parancsol" Vagyis a kínzó új kérdésekre új válaszok kellenek, s ezek megértéséhez vissza kell térni a gyökerekhez, a Szentírás alapjaihoz, az örök igazságokhoz, és le kell fejteni róluk mindent, mindazt, ami az évszázadok során rárakódott, a tartalmi kiüresedést és a formai megmerevedést, mert a Krisztus-hit ebben az új életérzésben már másként szeretné kifejezni önmagát. Mindezeket meg kell tölteni új tartalommal, életszer? új formákkal. Az új töml?be új bor kell. Ez a magyarázata az oly sokszor idézett "ecclesia semper ferormanda" gondolatának.
Ezért Kálvin minden küls?séget eltávolított a templomi kultuszból, mondván, hogy a 10 parancsolat megtiltja az Isten kiábrázolását. Nem csak a küls?ségekben végzet ilyen radikális változtatásokat, hanem a tanok között is. Eltörölte a szentek kultuszát, hiszen az Isten Igéje világosan kimondja, hogy Istenhez csak egyedül Jézus Krisztuson keresztül vezet az út. A pápaság intézményét határozottan elvetette, hiszen a Bibliában sehol sem találni, hogy Jézus valakit kinevezett volna földi helytartónak. A hét szentségb?l csak kett?t ismert el, a keresztséget és az úrvacsorát. Amiket az egyházi hagyomány emelt szentségekké, mint pld. az utolsó kenet feladását, Kálvin elvetette. S a kereszténység egyik sajátosságának ügyében: a megigazulás (igazzá válás) tanában elutasította azt, hogy a jó cselekedetek érdemszerz?k lehetnek. Egyedül hit által, ingyen kegyelemb?l történik az ember megigazulása. Meghatározóvá vált életében a személyesen átélt bibliai igazság: a "Soli Deo Gloria", egyedül Istené a dics?ség vallástétele. Ezt vallotta a betegségek, és a személyes megpróbáltatások idején is.
Kálvin a Szentírást helyezte a középpontba, az él? Igét, mert mindenkor elevenen és frissen megszólaló Ige jelenti ki Isten üzeneteit az embereknek. Legismertebb m?ve az Institutió 27 éves korában, 1559-ben jelent meg, a reformáció melletti döntéseinek egyértelm? jeleként, melyben a keresztény hit alapvet? kérdéseit taglalja, következetesen bibliai gondolatvezetéssel.
Kálvin nevét?l elválaszthatatlan a predesztináció tana. Kálvin szavai szerint: "eleve elrendelésnek pedig Isten azon örök elhatározását nevezzük, amellyel önmagában elvégezte azt, hogy akarata szerint mi történjék minden egyes emberrel. Isten ugyanis nem egyforma állapotra teremtett mindenkit, hanem némelyeket örök életre, másokat pedig örök kárhozatra rendelt örökt?l fogva."
A kálvini reformáció er?teljesebben szakadt el a római egyháztól, mint a lutheri vonal. A protestantizmus irányzatai közül magyar nyelvterületeken a kálvinista vonal terjedt el leginkább.
Végezetül mit is mond nekünk a reformáció, a reformátorok, Luther, Zwingli, Kálvin szellemi üzenetei? Azt, ha az ?nyomdokain haladunk el?re, egy olyan él? folyamatnak lehetünk a részesei, amelyet az Isten indított el és folytatni kíván még ma is, a mi nemzedékünk életében is – ha mindenkor az él? Igét, magát az Úr Jézus Krisztust helyezzük életünk középpontjába.
Áldja meg mindnyájunk életét az Úr!
