Ha hajnal ébreszt, nem tudom minek,
hisz virrasztanak éjjel a sínek,
az ember úgyse zötyöghet sokat,
a világ végén megáll a vonat.
Az állomás üres, de jó meleg,
pár kósza lélek erre nincsereg,
egy óriási fény alatt megyek,
de emberfélék erre nincsenek.
Az egészet már ébren álmodom,
a lábam alól kiszaladt a nyom,
s ha néha-néha túlra libbenek,
a lélegzet ereje visszanyom,
és látom, ahogy nagy égboltomon
a Hold lapos és sárgállón kerek.
Legutóbbi módosítás: 2015.02.03. @ 08:53 :: Böröczki Mihály - Mityka
