Böröczki Mihály - Mityka : Utaztató

Ha hajnal ébreszt, nem tudom minek,

hisz virrasztanak éjjel a sínek,

az ember úgyse zötyöghet sokat,

a világ végén megáll a vonat.

 

Az állomás üres, de jó meleg,

pár kósza lélek erre nincsereg,

egy óriási fény alatt megyek,

de emberfélék erre nincsenek.

 

Az egészet már ébren álmodom,

a lábam alól kiszaladt a nyom,

s ha néha-néha túlra libbenek,

 

a lélegzet ereje visszanyom,

és látom, ahogy nagy égboltomon

a Hold lapos és sárgállón kerek.

 

Legutóbbi módosítás: 2015.02.03. @ 08:53 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1003 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.