Boér Péter Pál : Jótündér

 

Harsány hahotában, rekeszizmait rángatva, minden önkontrollt feladva, a folyó felé közeledett a szenvedőművész. Az utolsó tizanhat előadásán kifütyülték, képtelen volt egy másodpercnyi valóságosan átélt művészi szenvedés élvezetéhez juttatni a közönséget. Munkaadójának, aki bár tisztában volt tehetségével -hiszen a korábbi időszakban alakított szenvedéseihez hasonlóra egyetlen elődje sem volt képes-, elfogyott a türelme, amikor az utolsó előadáson, a rendes körülmények között zokogó közönség helyett, fetrengve harsányan hahotázó búskomor emberek tömege, a jól megérdemelt búbánat színpadi pótlását, azonosulás helyett, záptojások özönével volt kénytelen honorálni a produkciót. A szenvedőművész röhögőgörcsöt kapott!

Senki nem gondolta, hogy miért megy a folyópartra. Egy jókora kötéllel hatalmas követ kötött a nyakára, amit kézikocsival vonszolt magával, hogy elég nehéz legyen. Ekkor jelent meg a semmiből a jótündér -az a három kívánságos-, akit mindenhonnan ismerünk. Ő, tudvalevőleg egy közismert közszereplő, aki mindnyájunk életében rendszeresen jelentkezik és teljesíti kívánságainkat, azért is vagyunk állandóan boldogok és vágyunk néha egy-egy szenvedőművész szenvedésének végignézésére, azokkal együtt, akik valamilyen okozatgörbület miatt a jótündér társaságát nem élvezhették és ők maguk is olyan valódi búbánatosak.

– Mi az első kívánságod? – kérdezte a jótündér.

– Meg tudnád csinálni, hogy olyan szomorú legyek mint fénykoromban, amikor a csúcson voltam és mindenki

velem zokogott?

– Mi sem természetesebb. A kezdeti féktelen örömét vesztve, ismét természetes állapotba, a zokogó

mélydepressziós, különösebb színészi alakítás nélkül is remek szenvedőképes állapotba zuhant.

-Mi a második kívánságod? – kérdezte a tündér.

– Dobd ezt a nyavalyás követ a folyóba, na nem velem együtt. Most, hogy ismét alkotóképes vagyok, már nincsen szükségem az alámerülésre.

A gondatlan tündér elfeledkezett a kérés második feléről, fogta a követ és dobta művészestől együtt.

A hídról utána kiáltott.

– És mi a harmadik kívánságod?

– Vigyél vissza a hídra, de utána soha ne tudj egyetlen kérést sem teljesíteni!

A jótündér elkezdett gondolkodni, miközben emberünk zuhant. Kevés matematikát tanult, de úgy vélte, ez két

kérés és jelen pillanatban is latolgatja, hogy a kettőből melyiket teljesítse. Vigye vissza a hídra vagy soha többé ne teljesítsen egyetlen kérést sem.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.08.25. @ 16:45 :: Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 755 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/