Holnapig várunk még ezzel a fordítással, elolvassuk az eredeti verset….
Télen, megy velünk egy kis rózsás vagon
Mely bársonyos, kék párnákkal vetett,
Csókok fészkét béleli a nyugalom,
És minden más közeli szögletet.
Szemed csukod, hogy ne láss az üvegen,
Arcodon árnyas esték fintora,
Itt eme mogorva szörny?ségeken,
Mint egy sötét cs?cselék démona.
Aztán érzed ezt a harcos játékot,
Egy apró csók, mint egy megbolondult pók,
Felszalad nyakadon és megrándul,
És te mondod -„Keresd”-fejed lehajtva,
Így rávetemedünk e kis állatra,
Ki szép testeden sokat kirándul.
———————————–
Nehéz helyzetben vagyok, mert nem ismerem a francia nyelvet, így az eredeti verssel nem áll módomban összevetni a fordításodat. De ismerem Arthur Rimbaud költészetét, ezért a stílusjegyeit követni tudom. Ez az írás távol esik a rimbaudi finom vonalvezetés? képi festészetet megvalósító lírájától, ahol a szavak játékossága, zeneisége külön életet él a tematikai egységben.
A m?fordítás (és err?l sokat beszéltünk itt, a toronyban) olyan, mint a színészet: meg kell formálnod, létre kell hoznod azt a másik embert a vonal végén, hiteles interpretációban. Ez nálad nem sikerült. Nem találtam Arthur Rimbaudot a sorok között. Ez a sacc/kb tartalmi megközelítés – jóllehet helyénvaló fordítás, de nem képez m?alkotási élményszer?séget.
Két megoldást hoztam ide neked, hogy lásd a különbséget. Nem a magasságokat hiányolom, hiszen ez egy amat?r irodalmi oldal, nem várható el az itteni alkotóktól a vérprofizmus. De a limit igen. Ezt most nem sikerült elérned.
Rimbaud: Téli ábránd
Télen majd utazunk, rózsás kis fülke ringat
égszínkék vánkosán.
Jó lesz. Minden zugon bolondos csókjainknak
fészke pihen puhán.
A szemed behunyod, mert kinn az ablakon túl
képedbe fintorog a sok
esteli árny, setét dzsinnek csürhéje mozdul
s fekete bundás ordasok.
S ugy érzed, arcodon motoz valami titkos
ciróka, nyakadon egy fürge puszi futkos,
mint egy kis buta pók.
És rám kacagsz: „Keresd!” – lehajtod szép fejecskéd,
s bizony mi jó soká hajszoljuk majd a bestét,
a makacs utazót.
(Kardos László)
ÁLOM, TÉLIRE
Télen egy rózsaszín és kékpárnás vagonban
utazni jössz velem.
Jó lesz. ?rült öröm. S minden puha sarokban
csókok fészke pihen.
Szemed majd behunyod, hogy ne lásd esti békéd
megrontva az ablakon át
fintorgó démonok fekete söpredékét
s fekete farkasok hadát.
S egyszer csak valami az arcodat kaparja…
Egy pici csók lesz az, bolond pókként nyakadra
aláiramodó.
Hozzám fordulsz: „Keresd!”, s a fejedet lehajtod.
S üldözni lesz id?nk soká a kis bitangot,
aki – nagy utazó!
Szabó L?rinc fordítása
————————————————————
csatlakozom Mülléderhez.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:17 :: Kapus Attila
