Deme Dávid : A Nagy Alma megmentése – V. fejezet

Vajon egy szociopatának van logikája? Megtudhatod, ha elolvasod.

A Szörnyeteg szemével…

 

2010. December 14.(a reggeli id?járás jelentés szerint 18:12, a valóságban kicsit hamarabb, naplemente)

 

Nem erre számítottál, mi? Arra nem gondoltál, hogy a jó öreg Kérdés is el?áll a történetével, mi? Pedig a Kérdés gyerek nagyon okos, nagyon ravasz, nagyon eszes. Úgy bizony, a Kérdés gyerek alkotását már régen megálmodta és most véghez is viszi. Nem kell neked hallgatnod arra, amit az a lökött zsaru mond, hiszen én nem vagyok ?rült. Hogy lehetne az ?rült, akinek ennyi esze van, mi? Sokak szerint csoda, hogy nem folyt ki a fülemen ez a sok ész. Úgy bizony, sokan mondták már, nagyon sokan, kár, hogy meg kellett ?ket ölnöm. Egyszer?en az utamban voltak, gátoltak, érted ugye? Ha csak szépen kimaradnak a játékból, nem esett volna semmi bajuk, de nem. Anyám sem hitt nekem, állandóan visszatartott és ?rültnek nevezett. Apám pedig vert, mert ivás után mindig meg kell verni a gyereket, az asszony visszaüt, de a gyerek nem. Azt hitte a Kérdés gyerek fél t?le, mi? A francokat féltem, csak gy?jtöttem az er?t, és terveztem. Terveztem, hogyan tehetném el ?ket láb alól anélkül, hogy bárki gyanakodhatna. Nem kellett sok id?, a Kérdés gyereknek sosem kellett sok id? a nagy alkotásokhoz. Mindenki tudta a szüleimr?l, hogy milyenek. Apám iszik, anyám cigizik, vagy drogozik, ki tudja, mi? A Kérdés gyerek tudja, ? minden nap átélte, de megérte, mert láthatta a szemükben a rettegést, mint mikor az ?rült professzor szembesül a ténnyel, hogy szörnyeteget alkotott, mi is volt az? Megvan! Frankenstein, igen, látjátok, van itt ész b?ven, mi? Csoda, hogy ki nem folyik a fülemen, sokan mondták már. Nem volt nehéz eltenni a szüleimet láb alól, az sosem nehéz, kidolgozni a részleteket, na az a m?vészi. A Kérdés gyereknek csak ártatlanul kellett néznie a rend?r bácsira és kijelenteni, hogy nem tudta ?ket megállítani, pedig szerette ?ket. Egy francot szerettem ?ket! Mint minden nap, apa most is részegen jött haza, anyám már rá se nézett, ? se rá. Felém közeledett csakhogy már felkészülve vártam, 17 évnyi szenvedés b?ven elég volt a felkészülésre.

– Mi az ott nálad fiam?

– Sosem voltam a fiad, ezt magad is kijelentetted. Egy apa sosem veri a fiát!

Erre már anyám is kijött, hiszen eddig még sosem volt, hogy ezt mondtam volna apámnak. Eddig még sosem emeltem fel a hangom, de elég volt a hallgatag tervezésb?l, mert a Kérdés gyerek a tettek mezejére lép.

– Jó, hogy idejöttél anyám, így még könnyebb lesz.

– Mi lesz könnyebb kicsikém?

– Megölni téged és apát, mi más!

És a Kérdés gyereken úrrá lett a dühöngés, mint mikor azt a nagydarab állatot terelgetik, mi is az? Megvan! A bika, meg a torreádor. Van itt ész, a Kérdés gyereknek nagyon sok esze van, bizony, sokan mondták már. És a Kérdés gyerek elmosolyodott, de nehogy eltévesszétek a házszámot, nem kedvesen, hanem vérszomjasan, mint a kannibál mikor meglátja tehetetlen áldozatát. El?ször is elkiáltottam magam, teli torokból, mert tudtam, hogy kell közönség, a Kérdés gyerek mindenre gondol, hiszem olyan okos. Majd pedig el?vettem a hátam mögött tartogatott konyhakést, de nem holmi kiskést képzelj ide, hanem egy valóságos gyilkoló eszközt! Huszonöt centi hosszú, tíz centi széles és kegyetlenül illet a kezembe, úgy bizony!

– Gyilkoló kedvem van, és mivel ti vagytok a legközelebb anyám és apám, és mivel ti okoztátok a legtöbb szenvedést, így hát ti vagytok a sorosak!

Apám a falon lév? puskájához nyúlt, pont ahogy gondoltam, túl egyszer? vagy apám, én pedig anyámért nyúltam és a torkához szegeztem a kést és tovább folytattam, de most halkabban:

– Nézz rá apám! Nézz erre az undorító hústömegre amelyet nekem anyámnak kellett neveznem! Szerinted, ha felvágnám, mi folyna el?ször? Vér vagy Zsír? Miért nem nézzük meg?

– Tedd el a kést fiam, ez nem vicces!

– Még hogy nem vicces! Én halálra röhögöm magam! – és tényleg nevettem. – Egyféleképpen élheted ezt túl apám, öld meg anyámat, l?dd le, hogy aztán engem is elkaphass. Úgysem nézel rá mostanság. Mintha itt sem lenne, mintha csak egy robot járna a házban aki kitisztítja a mocskos gatyáidat és vacsorát f?z neked.

Anyám arcát ugyan nem láttam, de apám tekintete mindent elárult. Közben persze egyre közelebb és közelebb mentem apámhoz. A Kérdés gyereknek igaza van, mert a Kérdés gyerek sosem téved. Hogy is lehetne ennyi ésszel tévedni, mi? Végezetül pedig jöhet a kegyelemdöfés, az utolsó mondat, amit még anyám hallhatott, talán az fájt neki a legjobban, és én örömmel mondtam ki és nevettem hozzá:

– Tudom mit m?velsz Mrs. Shut-tal (vagy ahogy a környéken nevezik Mrs. Slut-tal [Ribanc])

Tudom, hogy nem azért késel, mert a munka benntart. Az a rohadt munka sosem tart bent.

Mrs. Slut – direkt mondtam így – viszont annál inkább. ? nem dagadt mint anyám, ? nem lapít össze, meg ki tudja, hogy mit mondasz még neki bók gyanánt. Nem voltam képes végighallgatni, de rájöttem, hogy nem érdemled meg a családod, mert…

De a mondatba puskalövés dördült, szerencsére a Kérdés gyerek résen volt, tudta, hogy el?bb vagy utóbb elszakad a cérna, remeg? kézzel pedig nem lehet célozni. Anyám könnycseppjei jégcsákányként zuhantak a vállamra, de nem érdekelt, egy disznó megvan, már csak a másik disznó kell, de gyorsan miel?tt a szomszédok ideérnek. Így hát fogtam a gyengül?, de annál nehezebb testet és rálöktem arra a semmirekell?, félrelép? apámra majd a kés nyelét anyám kezébe téve, és azt jól átfogva megtettem a tökéletes célzást és átszúrtam apám mellkasát. Túl könny? volt, gondoltam, a Kérdés gyerek még nem élte ki a vágyait, de ennyi elég, mára legalábbis elég. Most el? kell venni azt a sok eszemet, mert igenis sok van, és be kell fejezni az alkotást.

A helyi rend?r rögtön ott volt, de csak egy falfehér kisfiút látott, ahogy fekszik a szülei holteste mellett és sír. Persze ? azt hitte a fájdalomtól, de valójában a Kérdés gyerek az örömt?l sírt. Vége a szenvedésnek, a Kérdés gyerek végre szabad!

De ne próbálj meg el?reküldeni, hiszen még nem fejeztem be, most jön a legjobb rész! Ahogy a Kérdés gyerek ott állt és csak három szót mondott. Ez a három szó minden alól felmentette, minden gyanút elvett. Nem is kérdezték, hogy miért véres a kezem, hogy mit keres a kezemben a kés. Nem tudod mi az a három szó, mi? Neked nincs annyi eszed, mint a Kérdés gyereknek, de nem baj. Elárulom:

– Nem tudtam megállítani.

– Sajnálom, hogy elkéstünk, van valami amiben segíthetek?

Jobb válasz nem jött a rend?r szájára. És nem is kellett egyikk?jükre se néznem, teljesen mindegy volt hogy kit gyanúsítanak, csak ne engem. Ez meg is történt, ártatlan voltam, mint a ma született bárányb?rbe bújt farkas. Könnyedén el tudtam volna mesélni a történteket, hiszen már minden el?re meg volt tervezve, de a szerepben kellett maradnom. A Kérdés gyerek sosem hibázik, ennyi ésszel hogy is lehetne hibázni, mi? Csak pár nap múlva sétáltam be a rend?r?rsre. Ronda egy épület, ezt a Kérdés gyerek is jól tudja, mert hát, van itt ész!

A város legrondább, legelhagyatottabb és legrosszabb állapottal rendelkez? épülete. Graffitik díszítik az épület mindhárom emeletének falát és még sorolhatnám az egyéb küls? hibákat, de feleslegesnek tartom, a bels?r?l inkább nem is beszélek. Bár akkor még jobb állapotban volt, mint most, mint mikor az a lökött zsernyák teszi be oda nap mint nap a lábát. A Kérdés gyerek nem szereti ?t. Túlságosan egy rugóra jár az agyuk, de persze neki nincs annyi esze, mint a Kérdés gyereknek, annyi esze senkinek sincs. ? lesz a végs? m?vem koronája, mint mikor a karácsonyfára felrakod a fels? díszt. Vele lesz kész minden.

Bementem és el?adtam a történetet, azt persze sosem mondtam el, hogy mik voltam apám utolsó szavai, pedig a Kérdés gyerek nagyon szívesen elárulta volna ?ket országnak és világnak, de felesleges, elég ha megtartja magának, mint azt a rengeteg eszét. Ezekt?l a mondatoktól veszem az ihletet: „Okos vagy fiam, nagyon okos.” …és ez így is van. Sokan mások is mondták ezt nekem, így biztos, hogy apám sem hazudott. Egyeseket ugyan kényszeríteni kellett rá, de ez nem számít, a Kérdés gyerek akkor is okos, és verhetetlen.

 

Ekkor megszólalt a tévében a különleges híradás a gyilkolások egyik áldozatáról. David Dawn pedig éppen egy rövid kommentet tett az ügyre, mikor Kérdés (bocsánat a Kérdés gyerek) felfigyelt rá:

– Akárki is ez az ?rült, meg fogjuk állítani. Nyilvánvalóan csak egy újabb mosolygóssal van dolgunk akinek elgu…

A mondat azért maradt befejezetlen, mert egy szék landolt az olcsó tévé képerny?jébe és bár nagy zajt csapott, a dobáló övültése mégis elnyomta a készülék sistergését.

– NEM VAGYOK ?RÜLT!!!… Majd te is meglátod. Te leszel az aki a leghamarabb rájön majd, de akkor már túl közel lesz a vég, kicsi egér!

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:58 :: Deme Dávid
Szerző Deme Dávid 47 Írás
Egy egyszerű lélek vagyok, akin néha úrrá lesz a vágy, hogy egy őrült gondolatot, vagy egy álmot papírra vessen és addig csűrje csavarja, amíg valami érdekes alkotás ki nem sül belőle.