Vandra Attila : Az élet egy nagy dzsungel 4/17. rész T? a szénakazalban

Miss Peddington napjai meg vannak számlálva. Rokona nincs, kire hagyja kislányát Lizzyt? A Coventry intézetben csalódik, kétségbeesett lépésre szánja el magát…

1. Fejezet: T? a szénakazalban

 

 

Miss Peddington bekopogott a Newcomb & Newcomb nyomozóiroda ajtaján.

    – Jó napot kívánok, Miss Peddington vagyok, McRoberts vezér?rnagy, a Scotland Yard igazgatója ajánlotta, hogy önökhöz forduljak. Azt mondta, hogy sem ?k, sem az Interpol nem tud segíteni, mert az ügy nem tartozik a hatáskörükbe. Nem történt b?ntény. Irodájuk nemzetközi hálózata révén viszont tudnának nekem segíteni, hogy megtaláljak egy személyt. 

    – Üdvözlöm. Mr. McRoberts már jelezte érkezését. Foglaljon helyet. Kér egy kávét?

    – Nem, köszönöm.

    – Akkor térjünk a tárgyra. Mondjon el mindent a keresett személyr?l.

    – Neve Gordon Jenssen-Kapoor. Apai ágon egy indiai rádzsa és egy dán n? leszármazottja, anyja angol. Indiában született valahol Calcutta környékén. Oxfordban végezte az állatorvosi egyetemet hét évvel ezel?tt. Apja angol nagykövet volt rögtön India függetlenedése után. Egy fivére van, és három húga. Lehet, visszament Indiába, lehet, itt van Angliában, de lehet a világ bármely részén. Több mint hét éve nem hallottam fel?le.

    – Ennyi? Ez nem sok. Ennyi adattal ez t?keresés a szénakazalban. Bár egzotikus származása lehet, hogy segít. Megpróbáljuk.

    – Nem akarom, hogy tudja, hogy keresem. Els? lépésben holléte érdekel, majd egy telefonszám, hogy ha úgy döntök, hogy felvehessem vele a kapcsolatot. Majd családi állapota, életkörülményei, munkája, jelleme, stb. Bármilyen hozzáférhet? információ róla, amit be tudnak szerezni róla. Az els? két információ az sürg?s. A többir?l folyamatosan tájékoztassanak.

    – Mennyire sürg?s?

    – Tegnapra kellene…

    – Értettem. Nem köteles válaszolni következ? kérdésemre, de ilyen kevés információ mellett, lehet, segítségünkre lenne, ha tudnánk, hogy miért keresi most ennyi év után?

    Miss Peddington habozott. McRoberts szavai jutottak eszébe. “Bármilyen információt megoszthat vele, garantálok diszkréciójáról.”

    – A lányomnak az apja. Szeretné megismerni.

Miss Peddington kinyitotta a táskáját, és zsebkend?t vett el?. George Newcomb megvárta, amíg befejezte a m?veletet.

    – Ugye, nincs már él? rokona?

    – Ni-incs… De hogyan jön ez ide?

    – Ebben a világban, amelyben a n?k kikövetelték maguknak, hogy ne Miss vagy Mrs. hanem Ms. legyen a megszólításuk függetlenül, hogy férjezettek, vagy sem, ön büszkén vállalja, hogy férjetlen, bár van egy leánya. Hét éve nem tud semmit lánya apjáról, aki azt sem tudja, hogy lánya létezik. Ön hagyta ott, nem magát hagyták el.

    – Hátha mégsem? – válaszolt Miss Peddington eléggé éles hangon.

    – Hangneme elárulja, hogy beletenyereltem az igazságba. Ha ? t?nt volna el, mint a szamár a ködben, lett volna lehet?sége már el?keríteni. Hiszen nem akárkinek, hanem Lord Peddingtonnak a lánya. Ön nem akarta a kapcsolatot vele tartani. Tartásdíjra nem volt szüksége. Arisztokrata családból származik, a törvénytelen gyermeke keltette botrány viszont nem vetett jó fényt a családjára, f?leg az apjára. A pletykasajtó is biztosan nyomozott az ügyben, hogy kiderítse kilététét. Ha sikerült volna, akkor a sajtónak köszönhet?en id?nként lett volna némi információja róla. De ez nem történt meg. Erre csak egy magyarázat van, ha egy nagyon rövid ideig tartó kapcsolat volt. Még legjobb barátai se ismerték. ? pedig nem tudott a szerelmes éjszaka gyümölcsér?l. Mivel ön hagyta ott, ? megpróbálta volna megkeresni, vagy bosszúból kipakolt volna a sajtónak. De ? nem tudott a botrányról. Feltehet?en elhagyta addig az országot. Tehát nem Angliában kell majd ?t keresni.

    – Érdekes fejtegetés – próbálta továbbra is leplezni magát Miss Peddington. – De mi köze ennek a rokonaimhoz?

    – Eljutok azonnal oda is. Apjának jobb lett volna, ha unokájának az apja egy indiai rádzsa leszármazottja, mint hogy “ismeretlen”. Tehát még ? se tudta, hogy ki az. Feltehet?en ez feszültség forrása lett ön és édesapja között. Szóval ön hallani se akart többet róla. Ilyen esetben a gyerek kérésére – hogy ”meg akarom ismerni apámat” –  nem szaladnak a n?k a detektívirodához, ha valami más ok nincs a háttérben.

    – Milyen más ok?

– Sápadt. Nem egy egészségt?l duzzadó ember látványát kelti. S véletlenül megláttam a táskájában kivételesen er?s fájdalomcsillapítót. Morfiumszármazék. Ha csak dependens lenne t?le, jobban ügyelne, hogy nehogy meglássák. Nem tartaná a táskájában, f?leg ha például a Scotland Yardnál jár. Rákos ugye? Méghozzá el?rehaladott és menthetetlen állapotban. Sietsége, hadd idézzem önt: “Tegnapra kellene”, arra utal, nincs vesztegetni való ideje.

    Miss Peddington egy ideig még habozott, aztán megadóan bólintott.

    – Ha lenne, akire testálja kislányát, nem keresné az apját ennyi év után. Elméletemet akartam ellen?rizni kérdésemmel. Úgy t?nik a feltételezésem igaz.

    – Kilencvenkilenc százalékban – válaszolta Miss Peddington elismer?en.

    – Kétségbeesett lépésre szánta el magát…

    – Nem akarom, hogy árvaházban n?jön fel abban a tudatban, hogy senkije sincs többé. A Peddington-kastély teljes személyzete a tenyerén hordta. Halálom után a személyzet szétszéled majd. Mindenki elhagyja… Nem csak az anyját veszti majd el. Egy világból, melyben úgy érezte, ? a kiskirályn?, egy rideg szabályokkal körbevett környezetbe kerül majd, ahol leginkább a szeretet hiányzik. Láttam egy gyermeket, aki ismeretlenül kapaszkodott a lábamba, hogy mentsem meg, ne vigyék vissza a Coventry intézetbe. És ? csak félárva volt… 

    – S arra gondolt, hogy ? miként fogadja majd? Feltehet?en családja van, és gyermekei. Nem biztos, hogy örvendeni fog a hírnek.

    – Tudom, hogy ez egy szalmaszál. De akarok adni neki egy plusz esélyt. Még ha árvaházban marad is, legalább azt tudja, hogy nincs egyedül a világon. Ha apja nem akar hallani róla, nem közlöm Lizzyvel a hírt, hogy megtaláltam. Nem er?szakolom rá az apjára, több szenvedést okoznék Lizzynek, ha ? is elutasítaná.

    – S arra a beszélgetésre, amikor közli az apjával, hogy van egy lánya, aki hamarosan árván marad, arra felkészült? Nem lesz egy leányálom… Egy férfinak is szüksége van kilenc hónapra, hogy apává váljon. És hat évre, hogy feln?jön egy hatéves kislány apjává. Ett?l ?t, jogosan vagy nem, de megfosztotta.

    Miss Peddington meghökkent.

    – Miel?tt felhívom, átgondolom, és felkészülök rá – ígérte, de lehetett látni rajta, hogy legszívesebben megfutamodna. – De kell Lizzynek adnom egy esélyt…

 

(folytatás következik. )

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:59 :: Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 746 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.