Magyar Eszter : Nő a gyerek (Lányomnak)

Nyomtatás

1.

A nagylány szeretett volna új szandált. Megbeszélték édesanyjával, hogy munkaidő végére elé megy és körülnéznek a cipőboltokban. A kánikula délután öt óra felé sem csillapodott, nem csoda hát, hogy mikor már a sokadik üzletet is végigjárták, és sehol sem kaptak megfelelőt, mindketten nagyon elfáradtak. Beültek egy gyorsétterembe, legalább valamit enni, de főleg inni, hogy szomjukat oltsák. Amint megkapták a kiválasztott menüt, tálcáikkal helyet foglaltak. Ahogy a mutatós mama körülnézett, észrevette, hogy egy néhány méterrel távolabbi asztalnál ülő fiatalember figyeli őket. Mindjárt jólesően, kétséget kizárva nyugtázta, hogy bizony még mindig csinos, megakad rajta a férfiak tekintete. Lám ez a fiú is sokkal fiatalabb nála, mégis megbámulja. Hol lesütötte szemét, az étellel foglalatoskodva, hol félszemmel, a hiúságát legyezgető szempár felé sandított. Egyszerre azonban döbbenten vette észre, hogy a fiú nem őt nézi, hanem mellette ülő lányát.

2.

Anya barátnőjével beszélget a szomszéd szobában, miközben a serdülő lány tanul. Azaz pontosabban szólva ül íróasztala előtt, kezében nyitott könyvet tart, s mereng a nagyvilágba. Valahol messze jár, de talán nem is annyira, mert a két felnőtt nő beszédét nyomon követi.

Az édesanya éppen a közlekedés kibírhatatlanságáról panaszkodik.

— Szörnyű ez a tömeg, munkába menet és jövet is, a buszon nem lehet levegőt kapni.

— Letapossák az ember lábát, fellökik, bár el sem tudna esni, nincs hozzá hely — kontráz a vendég.

— Még szerencse, hogy mostanában nincsenek molesztálók, akik a nők fenekét fogdossák, dörgölődznek.

— Igen — erősíti meg a barátnő — most, hogy mondod, tényleg. Azok a perverz disznók teljesen eltűntek a járművekről.

A szomszéd szobában „szorgalmasan tanuló” tini lány erre átszól a beszélgetőknek:

— Dehogy tűntek el!

— Ja!? — kapcsol a két nő meglepődve.

3.

A főnök karácsonyra jutalmat ígért, s a fizetéssel együtt valóban megérkezett a plusz pénz a számlára. Az édesanya különösen örült, hátha tud venni magának néhány új holmit.

A vásárlások ugyanis rendszerint úgy zajlottak, hogy vettek a lánynak ami szükséges, és ami nem, azt is, hiszen már tinédzser. A fiút az öltözködés egyáltalán nem érdekelte, de legalább új cipő mindig kellett, mert folyamatosan nőtt a lába. Lényeg, hogyha elindultak vásárolni, meghatározott kerettel kellett gazdálkodni, s mire az anyukára került a sor, a pénznek már mindig a végére értek.

Na, de most! A váratlan összegből egyenesen egy nagy áruházba indult, hogy álmai kabátját megszerezze. A keretbe még az a fekete kis kalap is belefért, ami annyira menő most. Minden korosztályon látta. A fehér pomponos sállal és a fekete szőrmés csizmával tökéletes boldogság töltötte el. Mindjárt be is öltözött tetőtől talpig az új holmikba. Régi kabátját, csizmáját a reklámszatyorba gyömöszölve, sugárzó arccal jött ki az áruházból.

Ahogy hazaért és belépett az előszobába, lánya szaladt ki elé. Szemei el is kerekedtek, ahogy meglátta édesanyját.

— Hű, de szuper! Ezt én is kinéztem már magamnak — fogta meg a kabát anyagát. Anya kezdett rosszat sejteni.

— Felpróbálhatom?

Lassan, komótosan, teljes megadással vette le magáról a divatos darabokat.

Beletörődött, hogy a legújabb divat szerint életében csak egyszer öltözhetett fel, arra a fél órás útra, ami az áruháztól lakásukig tartott.