Pattogós cigányzene hallatszott ki a lakodalmas sátorból. A gyerekek ki-beszaladgáltak, hol egy darab sütemény, hol egy palack üdítő volt a kezükben. A szakácsok takarékra vették a leveses és a marhapörköltes üstök alatt a lángot. Már nem kellett főni az ételnek, csak melegen tartani. A sátor bejáratából nézték, hogyan táncol a násznép. Meg is állapították, Bözsi néni ahhoz képest, hogy alig tud menni, igen jól táncol.
A vőfély vacsorához invitálta a vendégeket. Elmondta az ilyenkor szokásos köszöntőt a kakasról és annak tarajáról, a fiataloknak külön tányéron hozta be a kakas két combját és…, a menyasszonynak és a vőlegénynek egyszerre kellett venni a tányérról. Hát, hogy, hogy nem, a menyasszonynak csak a töke jutott. Ezen a násznép jót nevetett. Ezután mindenki jóízűen nekilátott a levesnek. Tányérok a kanalakkal összecsendültek és a zenekar lassú zenét kezdett el játszani. A szakácsok most is a sátor bejáratánál kukucskáltak. Dicsérték magukat, mert igen fogyott a tálakból a leves.
Mielőtt a pörköltet az asztalokra hordták volna, a vőfély mesélni kezdte, hét nap és hét éjjel harcolt a bikával, mire legyőzte. A szakácsok sátránál ekkor már kitört a riadalom. Fogták a fejüket, a gyengébb idegzetű konyhalány még el is sírta magát. Kérdezgették egymást, hogy látott-e valaki, valamit. Mindenki csak a fejét csóválta. Nem láttak semmit, hisz mindenki a nagysátornál leselkedett. Most vajon mi lesz…
Nem volt mit tenni… Hívták az örömapát… Mikor meghallotta mi történt, nagyot káromkodott.
A vőfély elmondta a mondandóját, ami nagy sikert aratott. Felsorakoztak a segítők, hogy asztalra hordják a finom étket, amikor a bejárati ajtóban megjelent az örömapa, a vállán két nagy tábla füstölt szalonna, egyik kezében négy rúd házi szalámi, a másik kezében egy tál pucolt lilahagyma. Az addig hangos társaság, mint vezényszóra elhallgatott, és tágra nyitott szemekkel figyelte az eseményeket.
— Hát… — nem tudta, hogy kezdje… sóhajtott… káromkodott… — A nóta is azt mondja, van vöröshagyma a tarisznyában… hát, hogy ne legyen keserű, hoztam vót szalonnát és kóbászt is hozzá. Ugyanis vót biza paprikás, de valami csibész ellopta.
Lehajított mindent a hozzá legközelebb eső asztalra, leült egy székre, beletúrt gyér hajába, és köpött egyet. A zenekar halkan elkezdte játszani: „van vöröshagyma a tarisznyában”… a násznép vele együtt énekelt.
A faluszéli kiserdő közepén van egy tisztás. A fiatalok ott szoktak összejönni, beszélgetni, közben szalonnát sütögetnek, hogy éhüket csillapítsák. Most a szalonna helyett marhapörkölt a vacsora. Mikor mindenki jóllakott, a papírtányérok egy kupacba dobálva. Mindenki kezében egy-egy dobozos sör. Az egyikük megjegyezte:
— Kíváncsi vagyok, mit tálaltak a lakodalomban a násznépnek?
Egymás egészségére elfogyasztották a habzó italt.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:33 :: Lénárt Anna
