Már augusztus vége jő s még nyarunk eszébe sincs az ősz –
földhözragadt napsugarak cirógatnak pár szomjas háztetőt.
Ciripelést dajkálnak csillagszolga langyos éjjelek s bár nem
mindig fogom fel minden mondatod, én mégis értelek. Ha
egymás mellett ébredünk, bármit hozhat már a nap, mert
este elsimítjuk kellemetlenségeit egy lázas, hosszú csók
alatt. Örömöt és bánatot cserélünk s olykor – olykor teljes
lelket is, hiszen azoknak egymásban van kedve – mindegy
melyikünkből kiáltja ki sajátunk; Csak Te vagy szeretve!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:07 :: Kőmüves Klára