Deja vu érzés,
felkavaró,
egymásnak feszül?
ellentét,
sokszor elhangzott
párbeszéd
közöttünk,
mégsem értjük
sohasem egymást.
A körmöm vizsgálva,
p?re dühvel
gondolok arra,
vajon miért válik
a gyomor
légüres térré,
ilyenkor,
rettenetesen félek,
egy id? óta, szinte
mindent?l viszolyogva,
az én meggondolatlan
pikírt szavaimtól,
vagy inkább
a tudatostól,
hogy az együtt,
vállvetve emelt
várunkról kiderülhet
csak kártyavár,
de leginkább
attól, amivé melletted
válhatok.
Hol a büszke akarat,
mikor, s miért helyeztem
zsarnokságod oltárára
igazamat.
Mar, mint a csalán,
de elrejtem panaszom,
önmagam tovább
mégsem rombolhatom.
Legutóbbi módosítás: 2012.01.15. @ 07:19 :: Maretics Erika