Maretics Erika : Deja vu

 

Deja vu érzés,

felkavaró,

egymásnak feszül?

ellentét,

sokszor elhangzott

párbeszéd

közöttünk,

mégsem értjük

sohasem egymást.

A körmöm vizsgálva,

p?re dühvel

gondolok arra,

vajon miért válik

a gyomor

légüres térré,

ilyenkor,

rettenetesen félek,

egy id? óta, szinte

mindent?l viszolyogva,

az én meggondolatlan

pikírt szavaimtól,

vagy inkább

a tudatostól,

hogy az együtt,

vállvetve emelt

várunkról kiderülhet

csak kártyavár,

de leginkább

attól, amivé melletted

válhatok.

Hol a büszke akarat,

mikor, s miért helyeztem

zsarnokságod oltárára

igazamat.

Mar, mint a csalán,

de elrejtem panaszom,

önmagam tovább

mégsem rombolhatom.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.01.15. @ 07:19 :: Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.