Légzuhatagban II/14. Terroristák a manzárdszobában

Áron és Katóka ismét találkoztak. Mezei Áront küldi maga helyett, hogy segítsen a lánynak a feladatmegoldásban. A találkozás mindkettejüket zavarba ejti…

 

 

 

Kati eleinte próbálta kollégan?inek állandó ugratására kenni, hogy a fiú mindig eszébe jutott. Nagynénje ki nem mondott kérdése is foglalkoztatta. Amikor nekiült gyakorolni azokat a feladatokat, amelyeket átvettek, és sikeresen megoldotta ?ket, örömmel tervezte, miként újságolja el legközelebb neki. Ez még természetesnek t?nt. Az már kevésbé, hogy amint elakadt, és eszébe jutott Áron vessz?paripája: „Képzeld magad elé!” – lelki szemei el?tt nem a két kilogramm kénsav, hanem a fiú szép barna szeme és sötét göndör haja jelent meg. És amikor álmában se szabadult t?le…

A következ? csütörtökön Kati ebéd után sietve felporszívózta szobáját, bár ez máskor a péntek délutáni programja volt. A takarítás befejeztével friss krizantémot hozott a kertb?l, majd azon kapta magát, hogy a port másodszor is letörölte. „Miért teszem ezt?” – hökkent meg saját magatartásán. Lehetetlen lett volna, hogy az éles szem? kis Réka ne tegye szóvá?

– Nem várhatom a vendéget olyan hirosimai állapotban, mint ami a ti szobátokban van… – magyarázkodott.

– Amikor Emma néni járt itt, akkor csak port töröltél! – feleselt a kislány. – Ugye szerelmes vagy?

– Nem vagyok! – csattant fel. „Miként lehet ezt érvekkel alátámasztani?”

– Akkor miért kiabálsz velem? – csodálkozott rá a kis kofáné. Persze Helmutnak is bekapcsolt a radarja, bár máskor el lehetett feje fölül vinni a házat, ha az intergalaktikus ellenségeit gyilkolgatta. A megszólaló cseng? jókor jött, hogy kimehessen kaput nyitni. „Jó korán érkezett!” – nézte meg útközben az óráját.

– Meglepetééés! – hangzott fel a n?i kórus szájából, amint kitárult a kapu. Samantha, MioriÃ?£a, Róka, Chili és Varjúcska álltak a kapuban, egykori csapattársai.

– Tényleg az! Gyertek be! – hívta be ?ket megillet?dötten. – Jaj, várjatok! El?bb hadd kössem meg Bodrit – eszmélt fel a kutya vérszomjas ugatására.

Nemsokára mind a hatan fenn szorongtak picinyke szobájában. A két szék hamar kikerült a lépcs?feljáró elé, túl sok helyet foglaltak. Hárman az ágyra telepedtek, a többiek pedig leültek törökülésben a sz?nyegre. Amikor már másodszor pillantott a karórájára, Samathának felt?nt:

– Te azt várod, hogy miel?bb elmenjünk? Mi a fenének nézegeted az órádat?

– Ööö… öt órától pótóra… – hebegett, de Varjúcska éles szemét nem kerülte el színe változása. Ám miel?tt ezt szóvá tehette volna, MioriÃ?£a már letámadta:

– A tanárn? jön hozzád, nem te mész hozzá?

– Nem tanárn?…

– És? Jókép? a pasas? – ugratta tovább.

– Csak egy srác akivel… – védekezett, de akkor már arcszíne az enyhe pírról bíborra váltott.

– Együtt tanulmányozzátok az anatómiát?[1] – támadta le Varjúcska is hamiskás hangsúllyal a hangjában.

– Segít a kémia és fizika feladatok… – állt meg a mondat közepén, mert akkor esett le a tantusz, mire céloz barátn?je.

A felharsanó vihogás el?l már csak a keze mögé rejthette arcát. Pechjére Róka és Varjúcska között ülve az ágyon, még a sarokba se bújhatott. Kimenekülni ebb?l a „szardíniás dobozból?” Samantha ott ül az ajtóban… Azel?tt még Chilin is átesne… egyenesen MioriÃ?£a ölébe.

– És milyen érzés, amikor… – tett a volt csapatkapitány olyan mozdulatot, mintha a melleit próbálná megtapogatni. – Jobb, mint amikor az a huligán a parkban…

– Szerintem, nem merte… – kezdte el Chili, aki ismerte feketehalmi kalandjai egy részét. – Ha esetleg arról is hallott, miként bánt el f?nökével is. – Kati gyilkos pillantása, mely a „Te is lányom Bruta?[2]” üzenetet próbálta átadni vele szemben ül? barátn?jének, sanda gyanút ébresztett a címzettben. – Nehogy azt mondd…

Dehogy mondta! Ám Vântu f?hadnagy, ha esetleg kandi kamerán át figyelte volna a jelenetet, azonnal feliratkozott volna a csajokhoz továbbképzésre. Nem ártott volna e tudás, a fogcsikorgatva hallgató vádlottak vallatásakor. Samantha észbe kapott, és behúzta az ajtót. Itt a házban vannak tizennyolc év alattiak és felettiek is. Egyikük fülének se való… Katit ez nem vigasztalta. Létezik kulcslyuk is… Ha csak Réka lenne itthon… de Helmut! Már rég nem egy édes kis szeretetre vágyó fiúcska, akit ölében tartott, amíg a húgát szoptatta Enik?… „Egyszer agyoncsapom azt az átkozott kamaszodó kölyköt!” – döntötte el, de pillanatnyilag akadt ennél fontosabb dolga.

Lábát felhúzta az ágyra, arcát térde közé rejtette, és fülét tenyerével fogta be. Egy id? után ujjait meglazította. A kíváncsiság nagy úr!

Gulácsi Jen? angyalaiban nem aludt a kisördög. Hamar levonták a következtetést, hogy a huligán nem lehet túl rámen?s, hiszen vannak szomorú múltbeli tapasztalatai vele kapcsolatban. Ott a parkban se jószántából tette… Másrészt az ilyen stratégia Katyusánál sohasem vált be. Ha lerohanták, sündisznóvá vált.

– Ne csalj! Hallgatózik! – vette észre Varjúcska a turpisságot. Két oldalról megfogták a kezét, és lefejtették a fülér?l. Még egy-két válasz nélkül hagyott kérdés, és a diagnózis egyértelm?vé vált.

– Annak a srácnak szerintem még motivációra van szüksége, különben Katyusa várhatja, amíg megrontja az erkölcseit! Te pedig ebben a szerelésben várod? – Ki más lehetett ez, mint Róka.

MioriÃ?£anak és Samanthanak nem kellett házkutatási engedély. A biztatásra körülnéztek a ruhásszekrényben.

– Az nem jó! Hülye vagy? Nem öltözhet úgy, mintha találkára vagy színházba menne! És nem a korzón kell utána fordulniuk a pasasoknak! A gyanútlan áldozat kémia pótórára jön ide! Egy kicsit nagyobb legyen a dekoltázsa! Az jó lesz! – vette át az irányítást Róka.

Eközben Katyusa olyan picire kuporodott össze, amekkorára csak tudott, és védekez?en megfogta kezével a ruháit.

– Vigyázzatok a bal kezére, az életveszélyes fegyver! – figyelmeztette Chili Rókát és Varjúcskát, akik a legnehezebb feladatra vállalkoztak: az átöltöztetéshez el?bb le kellett vetk?ztetni a házigazdát. Csakhamar kiderült, Kati nem adja olcsón házi ruháját. Amikor már öten birkóztak vele, visítani kezdett és rúgkapálni.

Arra azért kényesen ügyelt, nehogy megakadályozza barátn?it tervük végrehajtásában. A felöltözésnél már nem is ellenkezett. Eközben az íróasztalra kikészített sós földimogyoró szárnyakat kapott, és megtöltötte az egész szobát. A puha sz?nyeg szerencsére felfogta az esést, így a tányér nem törött el.

A vetk?ztetésb?l felszabaduló Chili közben el?vette sminkkészletét. ? is megkapta a magáét a „szakért?t?l.”

– Nem pingálhatod ki úgy, mint saját magadat! Nem érezné jól magát, és fordítva sülne el. Valami kevésbé rikítóra van szükség, találjon a blúzához… A Varjúcskáé jó lesz! A kifestést ráhagyta Chilire, mert meg kell adni, azt ? érti a legjobban. Katyusa parfümje már átment a vizsgán. Róka csak annyira figyelmeztette: „Diszkréten!” Amikor a Samantha hajcsatja is a helyére került, MioriÃ?£a megnézte az órát.

– Csajok t?nés, mert én már hallom a lódobogást! – Még végigmérte remekm?vüket, és levonta a következtetést: – Szerintem esélye sincs!

Katyusa lehervadt.

– Nem neked! Neki! Hacsak nem… – harsant fel a nevetés.

A szobából utolsónak kilép? Róka még belenyúlt a táskájába.

– Ne légy hülye! Nem kell! – ellenkezett kétségbeesetten a felajánlott kellék láttán.

– Jobb, ha van nálad! Én se ajánlom, ha hosszú távon meg akarod tartani. De ami biztos, az biztos… Én se feküdtem le Paullal els? alkalommal – tette hozzá.

Katyusa úgy hajította be a dobozkát az éjjeliszekrény nyitott fiókjába, mintha megégette volna kezét, majd a többiek után sietett, hogy kiengedje ?ket a kapun.

– Jujj, te nem is tudod a nagy hírt! – újságolta Varjúcska már a kapuban. – Rókának három hónapja stabil kapcsolata van! H?séges!

– És látnád, milyen féltékeny! Tudja ?, amit tud! Könny? a srácokat levenni a lábukról! – kontrázott rá Samantha.

– Inkább gyere, megmutatom az autómat! A sikeres felvételire kaptam szüleimt?l. Itt parkoltam le a sarkon túl – terelte el a beszélgetést Róka a kényes témáról.

Habozott. Rendet kellene raknia a szobájában, de nagy a kísértés. „Odafutok és megnézem… Sietek vissza. Egy fél perc… ” A kaput csak belökte a sarkával maga mögött, de ismét kinyílt. Azt se vette észre, hogy miközben kifordult az utcából, Áron már közeledett az ellenkez? irányból. A fiú ugyan látta a sarkon sietve elt?n? lányt, de azt hitte, a kaput szándékosan, neki hagyta nyitva.

 

(Folytatás következik: Tortúra)

 

[1] A kilencvenes években Romániában az orvosira három tantárgyból kellett versenyvizsgázni: Anatómia, szerves kémia és fizika. Az „anatómia” szónak ugyan van szebb magyar megfelel?je, a bonctan, de err?l els?sorban a bels? szervek jutnak eszedbe, az „anatómiá”-ról nem feltétlenül.

[2] Utalás Julius Cézár szállóigévé vált utolsó szavaira: „Te is fiam Brutus?”

 

Szerző Vandra Attila 778 írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miutén két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban korházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam klmiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakcióanalzis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.

11 Komment

Hagyj üzenetet