Szakál Magdolna : marad csak a pillanat

Nyomtatás

pontos megfogalmazás kéne rád: igazság,
de mi itt a pontos kérem manapság?
szabott, szavakba csomózott rabság
bet?k, mik neked, s nekem is mást mondanak
s falak, falak, falak

lesöprött, tiszta lélekasztaloknál
mik alatt fondorlatosan zuhog a valóságnyi sár
s csak a test marad a kupac alatt – zihál
e vékony szövet mögé bújtan nézünk csak másra
– utcák, házak, falak

létkarnisról enerváltan lelógó tudattá
fosztjuk vissza önmagunk édes álomvilágát,
s ha lebbenni látszik – tán ki is omlik már,
mögüle a fénybe némi bizalom, valami bátortalan – akarat
falak, falak, falak

eltévedt napsugarak kóborolnak benn tán
s rajzolnak arabeszkeket, amorf ábrát
végeláthatatlan tekerg? gondolatfonállá
n?ve, s behálózva az elesett ént – marad csak a pillanat
– utcák, házak, falak