szélesen dülöngél? út
hol az emberállat igazsága
aki önmagának istene lett
generáció amely kifeslett
lázvirágok hiú ingajárat
a kocsma és a templomok
között tömjén és arany
állítmány nélküli alany
pénz és egyéb lomok
szélesen dülöngél? út
képzelet amely pokolra jut
és ez a pokol bennünk van létezik
istentelenül istenül paradicsomok
kertek diszkók és alvóvárosok
üvegpaloták falai közt élezik
a versenyt önmegvalósítást a háborút
réseket a változó erkölcs
kültakaróján szemölcs
mely terjed és bármilyen korút
mint rákos sejtet magából kivet
csak az aki beáll a sorba
amikor a karmester kartalanul csorba
mint antik szobor amit a földb?l kivett
a régész és rég ész nélküli az emberállat
mert nem hiszi a fejl?dés megállhat
Legutóbbi módosítás: 2011.10.03. @ 09:27 :: Radnai István
