Kőmüves Klára : Meztelen vagyok

Fotó: Fotóház – csibu4 (képvers)

 

 

 

 

Gyökereimben tán

némi igazságot hordozok,

de oh, én, a gátlások boldogtalan

bolondja, már megint meztelen vagyok.

A csupasz fákat gyászolja testem. Tegnap

az ősz kapujában dideregtem, és a földre vetett

gönceimen fogócskázó esztelen falevelek táncát néztem.

Mintha nem is sejtenék, hogy ez a legfájdalmasabb játék,

az utolsó pillanatok küldte furcsa ajándék. Meztelen vagyok.

Szeretőjévé tett a magány. Előtte nincs már szégyenem, ő vetkeztet,

szerelmesen. Nem érzem megvető pillantásait az idő érlelte ráncaimon,

nem hasonlít össze mással, csak finoman ölel, és mindenestől elfogad. Talán

ez az örökös játék egy véget nem érő pillanat. Meztelen vagyok. Mintha csak

szenvedélyre éhesen állnék a szoba közepén. Fedetlen testem vonalait egy kéjenc

villanykörte fénye őrzi. A tükörből egy vonzó teremtés integet, de én nem tudom,

kinek. Ha magamra nézek, csak egy elnagyolt karikatúra mozgó vonásaiba ütközik a

szemem. Pedig e kép nem adja fel, hiába fog kézen a magány, az ágy hiába hívogat,

ő egyre makacsabbul integet felém. Talán kész szerencse, hogy elszenderül lassan

ez a túlságosan jól nevelt millió éves lelkiismeret, mert én védtelen vagyok, egy

nő a sok közül, aki tudja, hogy az Isten azt is látja, aminek csak az ördög

örül. Olyan furcsán teremtődtünk. Lélegzeteinkben ösztöneink

acsarkodnak szívünk szavával. Eszünket bírának alkotta

az Úr, de az idővel olyan szórakozottá vált, hogy

csak ritkán dönt helyesen, vagy meg sem közelít

olyankor, amikor én meztelen vagyok.

Ez már csak álom. Lassan alakul

a törzsem. Már nem

valódi szégyenem.

Csupaszságom

tisztaságától

pironkodnak

szemrevaló

göcsörtjeim.

Madarak titkait

rejtegetem és

ismeretlen

nyelveken

beszélek.

Elhiszem,

hogy én

vagyok az

élet egyik

csodás fája.

Gyümölcsöző

és termékeny

vagyok, évről –

évre újjáéledek.

Folyton fejlődöm.

Maholnap tán égig érek.

Rácsodálkozom arra, hogy a

valóság ilyen, és megszépülök

attól a tudattól, hogy kiirtani nem

tud senki sem, mert bárhogyan is metszik

ágaim, én tovább élek az emlékezés gyökereiben.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.10.03. @ 06:52 :: Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 722 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))