Második felvonás
A Színhely ugyanaz, közben eltelt pár nap. A színen Yvette van, csípőre tett kézzel szemléli a falakon a képeket; mindenütt nevető emberek, szép virágok, pompás madarak.
Péter (jön be) Helló, tisztaság királynője! (körbenéz, megtorpan) Hát ez megő
Yvette Tetszikő
Péter Az attól függ.
Yvette Mitőlő
Péter Hogy központi utasítás volt-e, vagy maga stréberkedett.
Yvette Én voltam.
Péter És ez mi a csudára jóő
Yvette Nálam otthon bevált!
Péter No, fene!
Yvette Teleaggattam a lakást ilyen vigyorgó fejekkel, és sosincs rossz kedvem.
Péter mutatja, hogy nem komplett.
Yvette (a szeme sarkából észleli) Kellene ide még valami!
Péter Egy bomba!
Yvette (legyint) Lehet, hogy kirakok néhány inspiráló tace-paot.
Péter Még csak az kéne! (hőköl, Yvette-t fixírozza) No, nem! Nehogy azt mondja, hogy magánál az is beváltő
Yvette Pedig így van!
Péter És mifélékő Mondjuk, mi van az előszobábanő
Yvette Az elmenős oldalon: Legyen sikered és szerencséd!
Péter És a hazajövős oldalonő
Yvette Isten hozott!
Péter (gúnyosan) Csak ennyiő Semmi olyan, hogy „Érezd magad otthon!”
Yvette (duzzogva) Igenis van más, de azt most már nem mondom meg!
Péter Kár! Már hajlottam volna, hogy követem.
Yvette kéretősen mórikálja magát.
Péter (odalép hozzá, megfogja a vállát) Ugyan, mondja már meg, hogy mi van az „Isten hozott!” mellett!
Yvette Sör a hőtőben!
Péter (elképed) Ezt nem is akarom érteni!
Yvette Nem komolyan ám! De ettől mindjárt vidám leszek.
Péter Hogyhogyő
Yvette Nevetnem kell, mert nem is szeretem!
Péter (megint mutatja, hogy nem komplett) Azért van sör a hőtőbenő Hátha egyszer betoppanok magához…
Yvette A hőtőben egy cédula van.
Péter No! Sör a sarki közértbenő
Yvette Sipirc mérlegelni!
Péter Ezek után meg se merem kérdezni, hogy mi van a hálóbanő
Yvette (nevet) Richard Gere fotó!
Péter Az ággyal szembenő
Yvette Ott is!
Péter Vagyis nem én vagyok a zsánere. Megyek, a Dunába ölöm magam! (felkap néhány mappát, kimegy)
Yvette (szedegeti a holmiját, dalra fakad) Egy esős vasárnap délután… la-la-la-la-la… köröttünk lágyan zümmögő a… (kis szünet és kiáltva) Csönd! (tánclépésekkel kifelé)
Kivágódik az ajtó, Edit néz be.
Edit Szia, hát itt vagyő (bejön)
Puszilkodnak.
Edit Yvette, segíts!
Yvette Bármiben, tudod!
Edit Nem bírom már tovább!
Yvette (átöleli) Mi a bajő Andiő
Edit Nem!… Nem! (sóhajt) Tibor!
Yvette Szeret!
Edit De nem mondja!
Yvette Sértődött.
Edit A semmiért.
Yvette Féltékeny.
Edit Ah! (könnyes szemmel) Segíts! Tudom, hogy beszélgettek…
Yvette (átöleli ismét)
Edit Megteszedő
Yvette De még mennyire!
Edit Köszönöm.
Yvette Eddig is csak miattad nem szóltam, pedig nagyon felnyitottam volna a szemét.
Edit Elhiszem. Most viszont én kérlek!
Yvette Rendben! Annál is inkább, mert akkor még két emberrel teszek jót.
Edit Hogyanő!
Yvette Ne mondd, hogy nem tudod!
Edit Esküszöm!
Yvette A kis bestia és Péter.
Edit Nem!
Yvette Halálosan odavannak egymásért, de Péter miattad nem szól, nem lép, a kislány meg… Gondolhatod!
Edit Istenem!
Yvette Bizony! (mímeli, hogy feltőri a ruhája ujját, harci pózba áll) Hát akkor csatára fel! (Editre mosolyog) Győzni fogunk!
Edit Köszönöm. (kifelé indul) De tapintatosan!
Yvette Az sokáig tart!
Edit Nem baj! Csak tapintatosan.
Yvette Te tudod! (szedegeti a holmiját)
Edit (körbenéz) Istenem! Ezek a fotók! Mindjárt sírnom kell! (kisiet)
Yvette Mi a baj velükő (nézegeti a képeket)
Tibor (jön be) Jó napot!
Yvette Jó napot, Tiborkám! Magának hogy tetszenek a képekő
Tibor (körbe néz) Ezek most kerültek ide, vagy csak leporolta őkető
Yvette Nahát! Hogy maga milyen vakegér!
Tibor De Yvette!
Yvette Akkor csak vak!
Tibor Az se jogos!
Yvette Pedig igen! Nem lát az orránál tovább!
Tibor (udvarias, de kissé ingerült) Hagyjon, kérem, ezzel a nézelődéssel Az ablakot se értem!
Yvette (nagyot sóhajt, kifelé indul) Csak ne kellene tapintatosan! Na, viszlát, Tiborka!
Tibor Pá-pá!
Yvette (az ajtóból visszanéz) Azért szóljon majd, ha világosan akar látni! (kimegy)
Tibor belemélyed a munkába.
Emese (robban be, nagyon szélsőséges az öltözete, a haja vad csigákban) Helló, Tibi bá’!
Tibor (letolja a szemüvegét) Helló, kislány!
Emese (odamegy Tiborhoz, az asztal sarkára könyököl, egy almát rágcsál) Mizuő
Tibor Milyen értelembenő
Emese Csak úgy!
Tibor Csak úgyő Fogalmam sincs!
Emese És általábanő
Tibor (leveszi a szemüvegét) Ki vele!
Emese Hajtson már rá erre a vén tyúkra, aki lenyúlja Pétert!
Tibor Na, de kérem! Nagyobb tiszteletet Editnek! ő egy úrinő!
Emese Úrinőő! Hogy tiszteljem, amikor elhappolja előlem a legjobb srácotő!
Tibor Ja, kérem, a szerelem útja kiszámíthatatlan. Ámor nyila, mint tudjuk…
Emese Igen erős szemüveg kellene az öcskösnek, mert itt mellé lőtt, de alaposan!
Tibor Kegyed helyezkedett talán rosszul…
Emese (legyint, az almacsutkát a szemetes felé dobja, de mellé esik)
Tibor Na, látja! Nincs alapja Ámorkát cikizni!
Emese Ámor ide-oda, nincs szeme ennek a fiúnakő (bekap egy rágót)
Tibor Péterünknek, ugyebárő
Emese Ennél dögösebb már nem tudok lenni!
Tibor (végignéz a lányon) Hátha ő éppen az egyszerőség híveő
Emese Gondoljaő! (felvillanyozódik) Meséljen erről!
Tibor Miről, kéremő
Emese Mit szeret Péterő
Tibor (felpattan, összeszed néhány papírt, sietve kifelé indul) Máskor, kislány, most dolgom van. (el)
Emese (utánozza Tibort) Dolgom van, kérem… Essen le a gatyád! (Péter asztalához lép, végigsimogatja, leül a székre, lehunyja a szemét, közben kihúzogatja a rágót)
Yvette (jön be, kutatva-nézelődve körbejár a szobában) Te ittő Szia!
Emese Csókolom!
Yvette Nem láttál egy vaskos kulcscsomótő
Emese Nem, azt nem!
Yvette Látsz te egyáltalán valamitő
Emese Ezt most hogy tetszik…ő
Yvette Hogy tetszikő! Miért nem tegezelő
Emese Tiszteletem jeléül. Az anyám lehetne!
Yvette őt is magázodő
Emese Dehogy!
Yvette Akkor nem tiszteledő
Emese Ne tessék már kötözködni velem… (majdnem elsírja magát) Van úgyis elég bajom!
Yvette A szerelem nem baj!
Emese Honnan…ő
Yvette Csak a vak nem látja…
Emese Annyiraő (felsír)
Yvette A helyedben én örülnék!
Emese Csakhogy én nem vagyok mazo! Én boldog akarok lenni!
Yvette (átöleli a lány vállát) Az leszel nemsokára! De most még nem mondhatok többet. (kifelé indul) Biztos, nem láttad a kulcsaimatő
Emese Kérdezhetek valamitő
Yvette Persze.
Emese (végigmutat magán) Péternek tetszhet ez a stíluső
Yvette Nem hiszem! ő a tiszta forrás híve!
A szín elsötétedik, majd kis idő múlva ismét világos lesz.
A Szín ugyanaz, csak tartalékfények égnek és Tibor asztalán a lámpa, de őt nem látni.
Yvette (álmos énekhangja közeledik) Házasodik a motolla, házasodik a motol-la-la-la. (kivágódik az ajtó)
Yvette (tolja be a takarító felszerelést, s mögötte lép be ő is) Rátalált a piszkafá-ra-ra-ra, Rátalált a piszkafára.…
Tibor (emelkedik fel az asztalról, győrött, kócos, kezét a fejére szorítja) Yvette, ha kérhetem…!
Yvette Maga ittő Jaj, de megijesztett!
Tibor (feláll, nyújtózik, megropogtatja a derekát) Nem mellőzhetnénk a zenés ébresztőtő
Yvette Mindent lehet!… Tudja, csak pozitívan!
Tibor Tele van a hócipőm vele! És attól még álmos maradok.
Yvette Igyon kávét!
Tibor Már hat adag van bennem! Azt ittam egész éjjel!
Yvette Akkor mást javaslok. Garantáltan felébred tőle!
Tibor Mindig sejtettem, hogy maga egy boszorkány!
Yvette Tegye hozzá, hogy jóságos!
Tibor Szívem szerint ezzel vitatkoznék, de ki merne ujjat húzni egy boszorkávalő
Yvette Jöjjön az ébresztőő
Tibor bólint.
Yvette (közel megy hozzá) Edit szerelmes magába!
Tibor (megtántorodik, Yvette kapja el) Nagyon ősasszonyos módszer ez!
Yvette Felébredtő
Tibor Mintha egy bunkósbottal csaptak volna le! Mi akar ez lenniő
Yvette (még mindig a karjaiban tartja) Maga is szerelmes belé!
Tibor Újabb csapás!
Yvette (talpra állítja, Tibor billeg, ő kitámasztja a lábfejével) Innen addig nem megy el, amíg meg nem érti! Edit és maga szeretik egymást!
Tibor teljes révületben.
Yvette Emese és Péter is szeretik egymást!
Tibor (hátrahőköl) Csak ezt ne mondta volna! Már kezdtem hinni, hogy Editke…
Yvette Pedig így van! Csak maguk úgy összekuszálták a szálakat, hogy belegebedek, mire kibogozom.
Tibor Milyen szálakatő Minden teljesen egyértelmő… Az igaz, hogy Emese teljesen belehabarodott Péterbe, de Péter Editkének csapja a szelet, mert… mit tudom, én miértő Végül is megértem őt, Editke gyönyörő! Editke pedig! Istenem, vannak hölgyek, akik a fiatalabb… (elérzékenyül, szemeit törölgeti)
Yvette De nem! Edit magát szereti!
Tibor Ugyan honnan tudjaő
Yvette Boszorkány vagyok!
Tibor Semmi kétség, de lehetne konkrétumokatő
Yvette Edit a barátnőm!
Tibor meginog, Yvette ismét elkapja.
Yvette Ha tudom, hogy ilyen rossz állapotban van, inkább hallgatok. A végén még infarktust kap!
Tibor Kérem!
Yvette (hosszan nézi) Jó, de üljön le!
Tibor (engedelmesen leül) Miért titkoljákő
Yvette Jobbnak láttuk. Erre az állásra Edit ajánlott. Nekem mindenképpen munka kellett, neki pedig kínos lett volna azt kérni, hogy a barátnőjét vegyék fel takarítani, mikor ő a sztárbemondó, s inkább azt mondta, nála is takarítok, kezességet tud vállalni a munkámért.
Tibor Értem. ezután nem lehetett már másképp, ebben kellett maradni.
Yvette Pontosan. Nem kockáztathattuk, hogy hazugságon érjék.
Tibor Jól sejtem, hogy maga…, Hogy mondjamő… Ál-takarítónőő
Yvette Diplomám van, de soha nem dolgoztam, ezt kérte az ex-férjem.
Tibor Az a francia…
Yvette Erről is szívesen mesélnék, de térjünk vissza a szálakhoz!
Tibor (vidáman) Milyen igaz! Bogozzuk! Editke tudja, hogy szeretemő
Yvette Gyanítja! (nagy sóhaj) Van egy mozgássérült kislánya, aki egy igazi tündérke, de meglehetősen sok törődést igényel. Edit félt attól, maga ezt hogyan fogadja…
Tibor Ó, istenem!
Yvette Akadályő
Tibor Jaj, nem! Hogy is gondolhat ilyető! (kis szünet) És Péterő
Yvette (hümmög) Péter egy aranyos gyerek! Egyszer Edit kocsija hosszabban a szervizben volt, s őt kérte meg, hogy segítsen a kislányt fuvarozni: iskolába, gyógytornára, ide-oda vitte egy hétig. Innen a barátságuk, Péter azóta sőrőn felszalad hozzájuk… a kislányhoz…
Tibor Péter tudja ezt a barátnőségető
Yvette Nem! ő is azt hiszi, hogy csak takarítok ott.
Tibor Takarítő
Yvette Ki mivel tud, azzal segítsen!
Tibor (feláll) Megengedi, hogy megöleljemő
Yvette bólint, összeölelkeznek.
Folytatása következik
Legutóbbi módosítás: 2019.06.18. @ 13:21 :: Adminguru
