Keresztként veszel hátadra sajátod mellé,
s térden, rogyva imbolyogsz.
Nyögök h?en helyetted izzadó nyakad fel?l.
Búcsúzó száraz gallyként törtem eléd
– mára korbácsod lettem.
Talpad véres lábnyomát áldva bújok
hátad cserzett b?re mögé
– a holnap rám szegez.