Kifeszített
heged?húrok
egymásba faragott férfifejeken,
és egy fej külön –
hol találtál rá,
kedves?
Miféle terek, id?k,
napégette porszemek
rejtik el?lünk
a gyereket, aki olyan
tíz esztend?s lehet.
Bicskája csaknem
beletörik a m? igazába,
arcán nyugalom,
koncentrált figyelem.
Hát ez is én voltam?
Ha már eljöttél
a gyerekkoromig,
nézd ?t velem.
Mert minden más lényegtelen:
szemedben látom magam,
távoli tüzek,
és vissza is a szeretet!
Legutóbbi módosítás: 2011.10.24. @ 09:34 :: dudás sándor