Rózsa Ibolya : Madonna

„Zengő”

 

 

Bánat-ablakodból csorgó,

lepergő könny

– ó, Madonna! –

orcád mossa

leguruló gyöngy.

Imád ölel, ringat,

mint halk muzsika, mely

duruzsol öreg hangszerb?l.

Védelmezz, óvj,

hogy szerethessünk

mindannyiszor, ha

bánat ér,

ha szélvész tép,

ha zivatar paskol,

ha reng a föld,

ha orom-magasból

alázuhanunk,

adj erőt,

reményt,

hisz te vagy

a megbocsátó

örök jóság,

harmatos szirom,

álom s valóság,

lélek-őrző.

Mennyei boldogság

záporozzon ránk

– ó, Madonna! –

s legyen örök, mint

hálánk.

 

 

A szobor a párizsi Pere Lachaise temetőben áll.  A kép Varnus Xavér fotoblogjából.

Legutóbbi módosítás: 2011.09.10. @ 12:12 :: Rózsa Ibolya
Szerző Rózsa Ibolya 114 Írás
Előbb a part fogyott el, aztán az éj, aztán az üresség s ami eztán volt, ott kezdődött. /Weöres Sándor/