Marthi Anna : Babusgató

 

Ó, mohóság szelídülj ölembe,

békén hagy a kín itt, ne félj.

Tegnapok csillapodnak, rest

tévutak visszafordulásban.

Először ingujjad szárnyai

közt bontogatom a rést, s

feszítés helyett, lazábbra

veszed rokon szenvedésemet.

Kapkodós időkben idebújni

 

egy kis dúdolnivalóra,

hangodban csörgedezik

ködbeölelten végzetem:

ismét lesz rezgése e szívnek.

Húrokat cserélsz lelkemen.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1322 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak