H.Pulai Éva : Francis Jean Marcel Poulenc

Nyomtatás

Poulenc m?vészi pályájának els? felében nem számított igazán komoly zeneszerz?nek. M?vészete a francia városi könnyebb m?fajok és a komolyzene határterületén mozgott. Ugyanakkor szellemi hátterének tekintette Satie zenéjét és filozófiáját, valamint avantgard költ?k (Apollinaire, Paul Éluard) verseit, melyeket gyakran használt fel vokális m?veihez.

Igazán különleges erényei kés?bb váltak egyértelm?vé: f?leg énekes zenéjében igen sajátos dallam- és harmóniavilága, tömbszer?, ismétléseket gyakran használó építkezése, a patetizmust kerül?, tipikusan franciás romantikus attit?dje. Életm?vének ez a második szakasza a 30-as évek közepén kezd?dik, innent?l Poulenc-et egyszerre jellemzi az avantgard szellemiség – mely sosem párosul avantgard zenei törekvésekkel.

(Fidelio)

Francis Jean Marcel Poulenc (IPA: [fÃ?â?¬Ã?â??Ã?Æ?sis Ã?â??Ã?â??Ã?Æ? maÃ?â?¬sÃ?â?ºl pulÃ?â?ºÃ?Æ?k]; Párizs, 1899. január 7. – Párizs, 1963. január 30.) francia zeneszerz?. Édesapja a Poulenc Frères vegyészeti cég, a kés?bbi Rhône-Poulenc egyik alapítója volt. Édesanyja tehetséges amat?r zongorista volt, sokszor tartott házukban zenei esteket. ? volt az els? tanára is.

Ötéves korában kezdett zongorázni tanulni, tizenhat éves korában Ricardo Viñes növendéke lett. 1917-ben írta els? kompozícióját, egy zongoradarabot. Poulenc els? zeneszerz?i sikerét 18 éves korában írott Néger rapszódiájával aratta, 1919-ben komponált két dalciklusa (Le Bestiaige, Cocardes) szellemes iróniájával t?nik ki. Ebben az id?ben Satie hatott rá, az els? világháború után a Hatok (Les Six) csoportjának tagja lett. Les Six – hat francia fauvista zeneszerz? (Darius Milhaud, Georges Auric, Arthur Honegger, Louis Durey, Francis Poulenc és Germaine Tailleferre) m?vészcsoportja az els? világháború után. A Hatok csoportjának tagjaként a villámgyors csattanókkal telet?zdelt, szatirikus, olykor szemtelen hangú zenék mesterének bizonyult. A harmincas években írt m?vei – azok is, amelyek nem vallásos kompozíciók – már komoly tartalmúak, mély érzelemvilág és expresszív líra jellemzi ?ket.

Megfogalmazása szerint a Hatok közös vonása „az elmosódottság helyett a melódiához és a kontrapunkthoz, a pontossághoz, az egyszer?séghez való visszatérés”. Poulenc a fauvista irányzathoz 1936-ig h? maradt.

A harmincas években f?ként vallásos m?veket írt. 1935-ben a salzburgi ünnepi játékokon, mint zongorakísér? t?nt fel Pierre Bernac baritonista mellett. Ett?l kezdve az egész világon nagy sikerrel vendégszerepeltek. A második világháború alatt Poulenc az ellenállási mozgalomban szerzett jelent?s érdemeket.

Olivier Messiaen mellett a 20. század második felében egyedül ? örvendett vitathatatlan nemzetközi elismerésnek a francia komponisták közül. Alkotott minden nagyobb m?fajban, írt m?dalt, kamarazenét, oratóriumot, operát, balettet és zenekari m?veket. Claude Rostand egy 1950 júliusában írott kritikájában úgy jellemezte ?t, mint aki „félig kurafi, félig szerzetes”, ez a címke azóta elválaszthatatlanul összeforrott a nevével.[1]

Párizsban halt meg 1963. január 30-án. Ott is nyugszik, a Père Lachaise temet?ben.

Francis Poulenc: Gloria soprano solo (részletek)

http://www.youtube.com/watch?v=XVcBd4z0WBY

http://www.youtube.com/watch?v=vkc_HjhRzqY

F?bb m?vei

Operái

Tiresias keblei (Les mamelles de Tirésias, 1944) – ?sbemutató: 1947. június.

A karmeliták párbeszédei (Les Dialogues des Carmélites, 1953) – az ?sbemutatón, a milánói Scalában olaszra fordítva hangzott el 1957. január 26-án (Dialoghi delle Carmelitane).

Az emberi hang (La voix humaine, 1958) – ?sbemutató: 1959. február 6.

Egyéb m?vei

Des œuvres bouffonnes: Les Mamelles de Tirésias (1947)

Egyházi m?vek: Litániák a Fekete Sz?zmáriához (Litanies à la vierge noire) (1936), Stabat mater (1950), Gloria

Balettek: A szarvasün?k (Les biches) (1924)

zongoraverseny

Francis Poulenc: O Magnum Mysterium

http://www.youtube.com/watch?v=VShyqHcWjPY

„Nem tudom, szeretik-e Szymanowskit és Satie-t, egy furcsa korszak zeneszerz?it. Akiket lényegében csak az a néhány évtized köt össze, amelyben mindkett?jüknek alkotni volt szerencséjük.

Furcsa évtizedek voltak ezek, a századfordulótól az 1930-as évekig, s még furcsábbak lettek az utána következ?k. Például mert egymás mellett virágzott a Sinfonia technica irányzata és a neoklasszikus iskola. A komponisták a meleg vízt?l és a traktortól az automobilig mindent megénekeltek, társaik barokk, reneszánsz formákkal kísérleteztek, míg az újneander-völgyi iskola (ez Sztravinszkij epés megjegyzése) még régebbi korokat próbált megidézni.

Nem tudom, lehet-e ezeket az irányzatokat egyszerre szeretni. Illetve tudom – lehet. És van rá bizonyítékom is: Francis Poulenc, egy a Hatok közül. Ha nem hiszik, nézzenek körül lemezboltjukban, s er?sen csodálkoznak majd azon, amit látnak és – ha szerencsések – hallanak. Mert kapható az 1918 és 1937 között írt, szatirikus, szarkasztikus és fricskákkal teli zongoradarabjainak korongja, amely Erik Satie-t, Poulenc mesterét, a Hatok nagy példaképét juttathatja eszükbe. És kapható az EMI egy másik lemeze (ezen szintén zongorázik Gabriel Tacchino), amelyen a balettzenéket Georges Pretre vezényli. Err?l már a 18. század zenéje el?tt tisztelg? komponista ismerhet? meg és fel, a méltóságteljes, az emelkedett és így is játékos, a hagyományos témákat feldolgozó, neoklasszicista Poulenc. Ezen a cédén a talán legismertebb darabjai vannak, közöttük olyanok, amelyeket (részletekben vagy egészben) mindenki hallott. Így annak, aki megveszi ezt a lemezt, kétszeres lesz az öröme: egy régi, eddig csak „arcról” ismert zeneszerz? muzsikájában gyönyörködhet ugyanis.

És kapható még Szymanowskival „közös” korongja is, rajta a 20. századi egyházzene egyik nagy alkotása, a letisztult, már-már archaikus Stabat Mater 1950-b?l.”

Sípos Balázs – Egy a hatból

168ora.hu

Francis Poulenc: D-moll versenym? két zongorára és zenekarra

http://www.youtube.com/watch?v=cC4kJiTHTtQ

http://www.youtube.com/watch?v=Z2B5xTGInzI&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=C7j7Vss8BSI&feature=related

I. Allegro ma non troppo; II. Larghetto; III. Finale)

1932-ben komponálta és ugyanez évben az IGNM velencei fesztiválján mutatta be Poulenc – Jacques Fevrier közrem?ködésével – a két zongorára írt d-moll koncertet. A m? sok tekintetben a könny?zene kategóriájába tartozik, a zongorák mutatós virtuozitása és témáinak szentimentális dallamossága folytán. A dolog természeténél fogva a gyors tételekben az el?bbi, a lassú középs? tételben az utóbbi jellemvonás domborodik ki fokozott mértékben.

Jegyzetek

[1] Benjamin Ivry (1996). Francis Poulenc, 20th-Century Composers series. Phaidon Press Limited. ISBN 0-7148-3503-X.

Források:

Magyar Larousse : Enciklopédikus szótár III. (N–Zs). F?szerk. Ruzsiczky Éva, Szávai János. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6748-2

The Rough Guide to Opera, Rough Guides, London, 20074, 542–545 (ISBN 978-1-84353-538-6).

fidelio.hu

fszek.hu

168ora.hu