Vandra Attila : Törpefenyők III.12. – Dwa bratanki

Noémit egyik diákjának szexuális zaklatásával vádolják. Bob lefizeti a szül?ket, hogy a pernek elejét vegye. Noémi furcsán reagál: köszönet helyett a szobájába vonul.

 

Dwa bratanki

 

 

Másnap reggel, amikor Bob bekopogott Noémihez, a lány karikás szemekkel nyitott ajtót. Látszott rajta, nem aludt éjszaka. Noémi dacosan állt meg az ajtóban, nem hívta be.

– Rosszul esett, hogy meg se köszönted…

Noémi válasz helyett lehúzta a jegygy?r?jét, és a kezébe nyomta. Mintha azt mondta volna: „Itt a köszönet.”

Ez ideig farkasszemet néztek. Bobon látszott, hogy nem jut szóhoz a meglepetést?l. Ekkor látta meg Bob Noémi válla fölött átnézve az összecsomagolt b?röndöt.

– De miért? 

– Elintézted a magad módján, hogy a családod becsületén ne essék csorba. Meg se kérdeztél, hogy én így akarom-e. Most tudod: én nem akartam így. Az, akit magam párjának akarok tudni, attól elvárom, hogy el?bb meghallgasson, s bízzon bennem, s higgyen az ártatlanságomban, melyet többé bizonyítani nem tudok. Mit mondhatok az iskolában? Lefizettem a szüleit, hogy fogják be a pofájukat. Ezzel elismertem a b?nösségemet. Arra gondoltál, hogy ha nem is igaz a vád teljes mértékben, akkor is, szél fuvatlan nem indul! Én olyan férfihoz nem megyek hozzá, aki becsületemben kételkedik!

Mély leveg?t vett és folytatta:

– Tudom, a jó szándék vezérelt. A hosszú éjszaka aludni nem tudtam. Volt id?m átgondolni a kapcsolatunkat. Egyedül, ahogyan te is helyettem döntöttél. Én is döntöttem kett?nk helyett. S döntésem végleges. Köszönöm neked, hogy adtál gondolkodási id?t abban a kétségbeesett pillanatomban, hogy adjunk egy esélyt ennek a kapcsolatnak. Megadtuk, nem m?ködik. Jobb még most elválni, miel?tt gyermekek is sírják a kapcsolatunk kudarcát. Itt vagyok jó ideje, egy családban kell az alkalmazkodás. De itt csak én alkalmazkodom. Adottak a családi szabályok, nekem alkalmazkodni illik hozzájuk. De csak nekem. Maria megtanult néhány szót magyarul. Fatima is. Bronisaw Bronski, a kollégám is. A v?legényem nem. Nagytatádat szerettem. Édesapádat kedveltem. Öcséddel is kijöttem. Talán megtanultam volna miattad édesanyáddal is együtt élni. Talán az esti b?nöd súlyossága ellenére is megérdemeltél volna egy esélyt a bocsánatra. De ezen az éjszakán átértékeltem a kapcsolatunkat. Bob! Egy barátom is jobban tudja, hogy mire vágyok itt Amerikában, mint te. Megpróbáltam elhitetni magammal, hogy szeretlek. Szeretlek is, de nem szerelemmel. Ez a legnagyobb baj Bob. Sajnálom, ez a kapcsolat nem m?ködött. Elrontottunk egy barátságot. Most bocsáss meg, nem szeretnék szó nélkül távozni ebb?l a házból. Itt mindenki rendes volt hozzám.

 

Az iskola közelében talált is egy olcsó motelszobát. Spórolnia kell, amíg talál albérletet. Ilyenkor hét végén ez is nehezebb. Elég lerobbant körülmények voltak. Málló vakolat, penészes fal, dohos szag fogadta, s a tisztaság is hagyott maga után kívánni valót. Jó lett volna most, ha mellette lennének a szülei. De hát ez nem telefontéma… Majd felhívja ?ket, ha kicsit helyre tette magában a dolgokat. Esetleg egy barát, akivel beszélhetne? Fatima épp elutazott hétvégére, Maria valami esküv?n van. Tényleg, t?le el se búcsúzott. Ki máshoz fordulhatna? Bronek… Felemelte a telefonkagylót a szobában, nem volt alaphangja. Köztelefon? Van egy fülke a közelben… Kinézett az ablakon. Csorgott az es?. Végül úgy döntött, egyedül nyalogatja a sebeit. Ami azt illeti, elég furcsa. Itt van Amerikában, de egyik barátja se „igazi” amerikai. Egyik mexikói, a másik perzsa, a harmadik fehérorosz.

Hiába „oldódott meg” az ügy jogilag, nem lesz semmi holnap a kollégák szemébe nézni, magyarázkodni. S majd a gyermekek fülébe is eljut. Ki tudja, hova nagyítja-torzítja el a pletyka a történetet? Magyarázhatja a bizonyítványát. Ha túlmagyarázza, az még hihet?bbé teszi a vádat[1]. Hogyan áll a diákok elé ezek után? Köztük is elterjed majd a pletyka. Eltorzítva, kinagyítva, mert ez a pletyka alaptörvénye: bolhából elefántot. Na, ezen a héten nem nyerné meg az iskola legkedveltebb tanára címet… Milyen igazságtalanság! Hamis váddal illetik, s még védekezni se tud! S ha majd a szül?k tudomására jut! Mert ?k a gyerekek által továbbadott pletykákból értesülnek majd… S majd egymás között „osztják tovább” a pletykát… Ami inkább szorzás.

 

Szorongó szívvel nyitott be a tanáriba hétf? reggel. A kollégák nagyobb csoportban beszélgettek. Amint észrevették, „szétrebbentek”. Róla beszélgettek ezek szerint. Elmaradt a szokott kedves üdvözlés, valahogy leveg?nek nézték. Legalább megvádolnák, hogy védekezhessen! Még azt az esélyt se kapja meg, hogy elmondhassa a saját álláspontját! „Hallgassatok meeeg! Ártatlan vagyoook!” – akarta teli tüd?b?l üvölteni, mert ezt mondani nem lehet. Ha sorba mindenkihez odamenne… Úgy se hinnének neki, csak nevetségessé válna. Egyébként is mindenki kerüli a társaságát. Broneket kereste kétségbeesetten a szemével, nem találta. Mindig utolsó percben szokott megérkezni. „Miért nem jöttél legalább ma hamarább?” – lázongott magában. Mintha a férfi e fohászt várta volna, abban a pillanatban meg is érkezett. Azonnal odament Noémihez, mintha érte nyitott volna a tanáriba.

– Hi[2]! John egy horror-dolgot mesélt rólad. T?led akarom hallani!

Noémi épp válaszolni akart, amikor benyitott az igazgatón?.

– Miss Dzsigmond, az irodámba!

Nem kínálta hellyel, mint máskor szokta, még akkor is, amikor „fejmosásra” rendelte be.

– Jack Raynoldsot áthelyeztem egy másik osztályba az édesanyja kérésére a gyermek biztonsága érdekében. Megtiltom, hogy a gyermekkel bármely módon felvedd a kapcsolatot. Meg ne lássalak a közelében! A gyermekkel kizárólag az édesanyja vagy az én jelenlétében beszélhetsz, én viszont ezt nem fogom támogatni. Ma összeül a fegyelmi tanács, s megtárgyalja, milyen döntést hoz ebben az ügyben.

– De hát az a vád hamis… – próbált Noémi védekezni.

– Tudom, jogilag semmis, hiszen a Reynolds család visszavonta a vádat. De vasárnap több szül? felhívott, hogy kifejezze aggodalmát, gyermeke biztonsága miatt. A dolog az iskolában történt, s nekem akkor is cselekednem kell, ha a vádat visszavonták, mert felelek azért, ami az iskola területén történik. A szül?nek joguk van arra, hogy a gyermeküket biztonságban tudják.

– De hát még végig se hallgattál…

– Személyesen beszéltem Mrs. Reynoldssal, a fia elmesélte, s a fénykép magáért beszél. Feltehet?en van túlzás az ? történetükben, de ha csak 5%-a igaz a vádnak, én akkor se kockáztatok. Egyébként magam is figyelmeztettelek, hogy túl intim vagy a diákokkal. Beszélünk a fegyelmi bizottság ülése után. Most menj órára, mert becsengettek.

Noémi már épp lépett ki az ajtón, amikor az igazgatón? utána szólt:

– És nehogy a diákjaiddal err?l beszélj!

„Ez elvben OK” – gondolta Noémi – „De ha a gyermekek rákérdeznek, például, hogy miért helyezték át Jack Reynoldsot más osztályba, s kerülöm a választ, azzal meger?sítem a gyanút, hogy b?nös vagyok…”

A tanáriban uralkodó ellenséges hangulat miatt inkább szüneten is a matematika kabinetben tartózkodott. Az iskola el?tt tömeg kezdett kialakulni, szül?k tüntettek ellene. Követelték az iskolából való eltávolítását, s hogy törvény el?tt feleljen tettéért. Noémi érezte, nincs leveg?je. Ki kellett nyitnia a matematika kabinet ablakát. Az ablakon fröccsen? paradicsom foltot hagyott ruháján, szerencsére nem találta telibe. Hol vannak a szül?k, akik kérték, hogy a „Hungarian teacher” tanítsa a gyermekeiket?

Nemsokára a sajtó is megjelent. Az igazgatón? jobbnak látta a fegyelmi bizottság ülését sürg?sen összehívni a váltsághelyzetben. Noémi tagadott. Próbálta magyarázni, hogy az egy anyai-baráti ölelés volt, nem „tapogatás”, nem volt benne semmilyen szexuális szándék. A fegyelmi bizottság szemmel láthatóan ellenségesen fogadta a magyarázatot. „Ilyesmi nem megengedett intimitás egy tanár és egy diák között” – álláspontra helyezkedtek. Noémi kérte, hogy hallgassanak meg tanúnak néhány diákot, azt mondták, ebbe nem szabad a gyerekeket belekavarni. Noémi, amikor kiment, hogy hagyja a fegyelmi bizottságot meghozni a döntését, már tudta mi vár rá. Ismer?s volt a helyzet Budapestr?l, csomagolni kezdett.

Csengetés el?tt egy perccel jelent meg az igazgatón?. Arcára volt írva a döntés. „Azonnali hatállyal”.

– Az elítélt utolsó szavának jogán, néhány kérdésem lenne. Az egyik az, hogy ki készítette azt a fényképet? A másik, tekintettel, hogy az a fénykép két hete készült, miért vártál mostanáig a megfelel? alkalomra? Egy ennyire felháborító dolgot miért egy ügyvédt?l tudta meg az iskola? Amikor pénteken kijöttem az igazgatói irodából, már senki sem volt az iskolában. Ma reggelre honnan lett ennyire jól tájékozott mindenki? A kérdés költ?i, add meg te rá a választ, igazgatón?. De ma még van egy órám, a hatodikban, az osztályomban. Azt még megtartom!

– Itt van a sajtó, itt vannak a tüntet? szül?k képvisel?i. Nem fogsz el?ttük bemenni órára! Megtiltom! Ha kell, behívom az egyik rend?rt, aki a tüntet?k megfékezésére jött ide!

– Az ártatlanság vélelme az alkotmányos jog az Egyesült Államokban. Ez mindenkit megillet – lépett közbe Bronek. A fegyelmi bizottság ülésén megvalósult ez minden szempontból a tüntetés küls? nyomása alatt? Talán nem lenne üdvös az iskolának, ha Noémi azt nyilatkozná a sajtónak, hogy itt, ebben az iskolában nem tartották tiszteletben az emberi jogait!

– Fenyeget?zöl? – emelte fel a hangját az igazgatón?.

– Nem. Az iskola érdekeit nézem – felelte Bronek szemrebbenés nélkül.

Noéminek édesapja szava járása jutott eszébe: „Ha patkányok közt élsz, tanulj meg patkányul!” Az igazgatón? néhány pillanatig farkasszemet nézett Bronekkel, majd hátat fordított, s kiment a tanáriból.

– Megint a pártomra álltál… – nézett Noémi hálásan Bronek szemébe. – Mindig kiállsz értem, kéretlenül.

 

– “Polak, WÃ?â?¢gier, dwa bratanki,

I do szabli, i do szklanki,

Oba zuchy, oba �¼wawi,

Niech im Pan Bóg bogosawi.”

 

felelte Bronek.

– Tessék?

– Polak WÃ?â?¢gier, dwa bratanki, I do… – ismételte meg Bronek szótagolva. Noémi bizonytalanul ismételte utána.

– Polák, megyer dva bárátki? – A hangján érzett a megdöbbenés.

– Bratanki – javította ki Bronek, majd angolra fordította a szót. – Azt jelenti unokatestvér, de egykor testvért[3] jelentett.

 

 „Lengyel-magyar két jó barát,

Együtt harcol s issza borát

Vitéz s bátor mindkett?je

Áldás szálljon mindkett?re.”

 

mondta el Noémi is a magyar változatot. – Te lengyel vagy? Hát persze… Istenem, mekkora idióta vagyok…

Hirtelen összeállt a mozaikkép. „?seim voltak litván, svéd, cári orosz, szovjet és fehérorosz alattvalók, pedig végig Grodnoban laktak.” A lengyel hiányzik… Hrodnában van eltemetve Báthory, aki lengyel király volt… A Zygmunt király, a lengyel történelem ismerete, amit nem szovjet tankönyvb?l szerzett… A nagyapja, aki Katinyban halt meg. A dzsekuje, a dzsieny dobri[4], a do vidzsenia[5] azok ismer?sök kellett volna legyenek a lengyel filmekb?l[6]… A Bronek jellegzetesen lengyel becézése a Bronisawnak lásd Lolek és Bolek… A kisebbségi sors átérzése…

Bronek el?renyúlt, s megszorította a Noémi kezét.

– Sok sikert!

 

[1] Kísérletek igazolják, hogy elég, ha vádak cáfolatait olvassa/hallja valaki, (a vád nélkül!!!), már az is negatívan befolyásolja a megvádolt személy iránti percepcióját. (E. Aronson: „A társas lény” nyomán)

[2] Üdvözlés, kb a szia megfelel?je.

[3] A testvér lengyelül brat.

[4] Dzie dobry! = jó napot!

[5] Do widzenia = viszont látásra!

[6] A CeauÃ?Ÿescu-korszakban elég sok lengyel filmet lehetett látni a Romániai mozikban s néha a TV-ben is. Romániában a filmeknél még ma is feliratozzák a román fordítást, nem szinkronizálják a filmeket.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:58 :: Adminguru
Szerző Vandra Attila 729 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.