200 éve született Erkel Ferenc

Bár ez az összeállítás az elmúlt születésnapján felkerült a Torony híroldalára, úgy gondoltam, nem vallok vele szégyent, ha ezen a kerek évfordulón el?re veszem.

.

A Pesti Magyar Színház els? karmestere, az Operaház els? zenei igazgatója, Kölcsey Himnuszának megzenésít?je, a Zeneakadémia igazgatója, a Filharmóniai Társaság megalapítója és a magyar nemzeti opera m?fajának megteremt?je.

 

Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7.Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerz?, karmester és zongoram?vész.

Pályáját zongoram?vészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott. Pesten 1834-ben mutatkozott be, majd a következ? esztend?ben véglegesen ott telepedett le. Két éven át a Pesti Városi Német Színháznál, valamint a Budai Magyar Színjátszó Körnél dolgozott karnagyként. 1837-ben a Pesti Magyar Színházhoz, a kés?bbi Nemzeti Színházhoz került els? karmesteri min?ségben. Itt mintegy három évtizeden át munkálkodott. 1840-ben írta meg els? operáját, a Bátori Máriát. A szövegkönyv szerz?je Egressy Béni, aki ezután egészen haláláig (1851) segít?társa volt operaszerz?i munkájában. 1844-ben megnyerte a Kölcsey Himnuszának megzenésítésére hirdetett pályázatot. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után a f?város hangversenyéletének fellendítésén fáradozott. Vezetésével alakult meg 1853-ban a Filharmóniai Társaság, amelyet számtalan esetben vezényelt. Bánk bán cím? operáját, amely egyben pályájának csúcsát is jelentette, 1861-ben mutatták be. Közrem?ködött a Zeneakadémia megalakításánál (1875), amelynek ezután tíz éven át igazgatója és zongoratanára volt. Az 1884-ben megnyíló Operaház f?zeneigazgatója lett. Erkel nevéhez f?z?dik a magyar nemzeti opera megteremtése. Nyugati, els?sorban olasz és francia operai mintákra támaszkodva, a 19. századi magyar verbunkos zenének átélésével, kifejezési lehet?ségeinek megfinomításával és kiszélesítésével sikerült viszonylag egységes nemzeti operanyelvet kialakítania. Mint karmester és szervez? egyéniség rendkívül sokat tett a f?város zenei életének felvirágoztatása érdekében. Neves sakkozó volt, az 1864-ben alakult Pesti Sakk-kör egyik alapítója.

 

         

                    Kölcsey Ferenc Himnusz (részlet)    és a Himnusz kottája     

.           

Az ifjú Ferenc els? tanítója a lengyel emigráns, Czingulszky Simon volt, a második iskolaévt?l pedig apja. Els? zenei ismereteit apjától és nagyapjától szerezte. Igen korán és gyakran vett részt a feln?ttek zenei összejövetelein, kiváltképpen Rosty Albert Békés vármegyei f?jegyz? zeneestéin. A kis Erkel gyorsan haladt a tanulással. Tízéves korában már néha helyettesítette az apját az orgona padján. Tizenegy esztend?s volt, amikor el?ször zongorázott a gyulai közönség el?tt.

 

Gimnáziumi tanulmányait Nagyváradon kezdte el, majd 1822-t?l 1825-ig a pozsonyi bencéseknél folytatta a tanulást, apja kívánságának megfelel?en. Az iskolaváltoztatás egyik oka az lehetett, hogy Erkel két nagynénje a Notre Dame zárdában élt, és így gondoskodhatott a gyermekr?l. A másik és fontosabb ok pedig az volt, hogy a fiú zenei továbbképzésére a gyulai és a nagyváradi mesterek már kevésbé bizonyultak alkalmasnak. Az ifjú Erkel kiváló zenei nevel?höz jutott a morvaországi híres komponista, Henrik Klein személyében. Erkel nála lakott pozsonyi tartózkodása idején, neki köszönhet?en ismerte meg a nagy bécsi klasszikusok és a kor mestereinek muzsikáját. A pozsonyi opera rendszeres látogatója volt, itt ismerkedett meg az operairodalom nagy klasszikusaival, itt hallotta el?ször a magyar verbunkos ünnepelt virtuózának, Bihari Jánosnak a heged?játékát, valamint Liszt Ferenc koncertjét. Pozsonyi diákévei alatt gyakran orgonált a Notre Dame zárda miséin. Tizenhét évesen fejezte be tanulmányait. Tanárától elsajátította a zeneszerzés alapvet? ismereteit, a zongorajátéka virtuózzá fejl?dött. Még távozása el?tt megírta els? m?vét a Litániát, mely azonban elveszett

 

Csáky Kálmán meghívására Erkel 1827 végén vagy 1828 elején Kolozsvárra utazott, ahol zongoratanári állást ajánlottak fel számára. Itt ismerkedett meg Heinisch József, osztrák származású muzsikussal, akivel szoros barátságot kötött, illetve Ruzitska Józseffel, a bécsi születés? kiváló komponistával, akinek m?vei ösztönz?en hatottak Erkel zenei fejl?désére.

Kolozsvártól egy hangversennyel búcsúzott. Szemerédre tartva rövid megállót tartott Pesten, ahol a Nemzeti Kaszinóban adott hangversenyt. Erkel szemerédi udvari zenetanítói munkásságáról nem maradtak fenn adatok, tény azonban, hogy 1835-ben felköltözött a f?városba, ahol a Budai Magyar Színjátszó Kör karmestere lett. Erkel igen rövid id? alatt a pest-budai zenei élet legfoglalkoztatottabb vezet? zenei egyénisége lett.

 

Várszínházi szerz?désével Erkel tagja lett egy közösségnek, melynek célkit?zése a magyar nyelv, a magyar színm?vészet és a magyar zene ápolása volt. M?vésztársai a kor legjelesebb színészei voltak. Ekkor a magyar drámairodalom fellendül?ben volt ugyan, de a zenés m?fajt továbbra is a bécsi mintájú daljátékok és balettel?adások uralták, amelyek megfelel? zenekar hiányában nem arattak nagy sikereket. Erkel karmesterként való szerz?dtetése Simontsits János játékszíni igazgató ötlete volt.

Erkel bemutatkozó el?adására 1835. április 11-én került sor: Rossini A sevillai borbély cím? operáját vezényelte. Noha korábban Kolozsváron is vezényelt már operát, ezt az id?pontot tekintik Erkel karmesteri m?ködése kiindulópontjának. Az el?adások sikeréhez természetesen hozzájárult Déryné Széppataki Róza is, valamint Lendvay Márton tenorista.

.

Barabás Miklós k?rajza 1845-b?l

 

A Pesti Magyar Színház igazgatója lett, amely 1837. augusztus 22-én Vörösmarty Árpád ébredése cím? el?játékával és Eduard von Schenk Belizár cím? színm?vével nyitotta meg kapuit. A színházban gigászi munka várt rá: megszervezte a zenekart és az énekkart. A szólisták a várszínházi gárda tagjai közül kerültek ki: Déryné, Lendvay Márton, Szerdahelyi József, Udvarhelyi Miklós és Egressy Béni, valamint a jól képzett Schodelné Klein Rozália.

 

Magánéletében változás állt be. Megismerkedett a kiválóan zongorázó Adler Adéllel, akit 1839. augusztus 19-én feleségül vett. Ezáltal veje lett a Budavári Koronázó F?templom illusztris karnagyának, Adler Györgynek. Nászútra Gyulára mentek, ahol egy közös hangversenyt is adtak a megyében létesül? kórház megsegítésére.

 

Egressy Béni librettójára íródott Bátori Mária, melynek  premierjére 1840. augusztus 8-án került sor és nagy közönségsikert hozott. A darabot Erkel kés?bb tovább csiszolta, új tenoráriát és nyitányt is írt hozzá. A pesti magyar sajtó mellett a német is kedvez?en üdvözölte az operát, kiemelve eredetiségét, valamint a nemzeti dallamokban való gazdagságát

 

1842. július 7-én született meg Erkel els? fia, Gyula, majd 1843. november 2-án a második, Elek, és 1844. április 9-én harmadik fia, László.

 1843-ban Wagner József Brassainak ajánlva kiadta új zongoram?vét, Hunyadi László hattyúdala címmel. Ez Brassain keresztül jutott el Erkelhez, aki Egressyt bízta meg librettóvá alakításával. A Hunyadi László bemutató el?adására 1844. január 27-én került sor. A darabot a kritika vegyes érzelmekkel fogadta, a közönség soraiban azonban sikert aratott. A Hunyadi Lászlóval Erkel európai rangra emelte a magyar nemzeti operát. Erkel nemzetközi elismerésének Bécs állta útját, ami nyílt nemzeti politikai színvallásának volt betudható. Az operát 1856-ban az osztrák f?városban is színre vitték, kevés sikerrel. Magyarországon a m? sikere azonban töretlen volt, ezt bizonyítja az a tény is, hogy az Operaház megnyitásáig 238-szor került színre a Nemzeti Színházban.

 

Hunyadi Laszló (részlet)

http://www.youtube.com/watch?v=oS_kuMmU4Gg

 

Erkelre súlyos terheket rótt az 1848-as forradalom. Nem vett ugyan részt a harcokban, de zenéje gyújtó szimbólum volt. A Nemzeti Színház szerepe a ’48-as eseményekben közismert. Március 15-én este a Két anya gyermeke cím? vígjáték szerepelt a m?soron, de már dél felé kiderült, hogy aznap a közönség csak magyar m?vet kíván hallani, ezért el?vették Katona József Bánk bánját, de az el?adást nem tudták végigjátszani, mert a közönség a Rákóczi indulót követelte, a Hunyadi Lászlót és a Himnuszt. Az ezt követ? hónapokban kevés operát játszottak, majd miután 1849. január 5-én Windisch-Grätz tábornagy elfoglalta a f?várost, elrendelték semleges mondanivalójú m?vek színrevitelét. Erkelnek nagy gondot okozott, hogy a színészek és az énekesek nagy része elmenekült. Miután Aulich tábornok április 24-én visszafoglalta Pestet, ismét a Hunyadi László és más nemzeti érzelm? m?vek kerültek a repertoárra. A hadiszerencse fordultával azonban – miután Haynau tábornok júliusban visszafoglalta a várost – ismét a semleges mondanivalójú m?vek kerültek el?. Erkel munkáját nehezítette még, hogy a színházban helyet kellett biztosítson a Német Színház társulatának is, amelynek otthona Pest ágyúzásakor leégett. A szabadságharc elbukása után Erkel m?vei közül csak a népszínm?-zenék maradtak m?soron, „rebellis” operáit nem volt szabad játszani. Erkel azonban ezeket is lassan, óvatosan visszacsempészte a Nemzeti Színház m?sorára. El?ször a Himnusz hangzott el ének- és zenekarral, 1850. március 26-án, a pesti gyermekkórház javára rendezett hangverseny zárószámaként. A várt retorzió elmaradt. A Hunyadi László visszakerülésére Anne La Grange neves francia szoprán vendégjátéka adott alkalmat, aki nagy sikerrel énekelt A sevillai borbélyban és a Lammermori Luciában is.

 

Az Erkel család az elmúlt esztend?k alatt tovább gyarapodott. Három els? fia után megszületett Ilona nev? leánya (1845–1859), majd Sándor fia (1846–1900), Mária leánya (1848– ?) és az utolsó három fiú: Lajos (1850–1906), István (1858–?) és a gyermekkorában elhunyt Ferenc. A nagy család eltartásának gondja tanításra is kényszerítette, így 1851-ben kénytelen volt elvállalni Albrecht f?herceg lányainak zenei nevelését

 

A Hunyadi László nagy sikere után lázasan kutatott újabb szövegkönyv után. A lapok Császár Ferenc, Gaal József, Czakó Zsigmond és Jósika Miklós személyét emlegették szerz?társként, Erkel tetszését azonban egyikük m?ve sem nyerte el. Hírneve egyre n?tt, túllépte az országhatárt. A kor egyik legnagyobb zongoram?vésze, Sigismond Thalberg részt vett a Hunyadi László egyik el?adásán és lépéseket tett az opera párizsi el?adása érdekében. Ebben fáradozott Petrichevich Horváth Lázár is. 1845-ben Thalberg, 1846-ban Berlioz, 1847-ben Liszt Ferenc, kés?bb Hans von Bülow hallgatta meg érdekl?déssel Erkel m?vét. Berlioz Emlékirataiban kiemelten írt a magyar zeneszerz? tehetségér?l, a darab finom hangszerelésér?l.

1855-ben meghalt Erkel apja, 1859-ben Ilona, a leánya és öccse, József. Erkel komorrá, magába zárkózóvá, rideggé és barátságtalanná változott. A zenében még fel tudott oldódni, de munkakedve egyre gyengült. Házassága megromlott, elvált. Felesége 1860-ban Gyulára költözött. Erkel Rezs? támogatta, de zongoraleckékkel a tehetséges asszony is igyekezett segíteni magán. Erkel a zenén kívül csak a sakkjátékban lelte örömét – amelyet korántsem m?kedvel?i szinten m?velt. Erkel korának egyik legkiválóbb sakkozója volt. 1859-ben az ? javaslatára akarták létrehozni a mai sakkszövetség el?djét, a Pesti Sakk-kört – de a Bach-korszakban ez akkor lehetetlen volt. A klub csak 1864-t?l m?ködött és Erkel ett?l kezdve haláláig elnöke volt.

 

Az 1853-as esztend? fontos állomása a magyar zenei életnek. Erkel egy maroknyi muzsikus élén létre hívta a Filharmóniai Társaságot. A bemutatkozó hangversenyre 1853. november 20-án került sor, kéthavi szervezés és próbamunka után, a Nemzeti Múzeum dísztermében.

 

 

Erkel Ferenc (1855)

 

 

Tizenhét esztend? telt el a Hunyadi emlékezetes sikere óta. Ez id? alatt Erkel nem alkotott jelent?set. Amikor újra megszólalt, életm?ve legértékesebb darabjával, a Bánk bánnal lépett a közönség elé. A Bánk bán kétszeresen is kultúrkincs: Katona József történelmi drámájának éppúgy nincs párja a magyar irodalomban, mint Erkel operájának a magyar történelmi dalm?vek sorában. A m? librettóját Egressy Béni írta, és minden bizonnyal készen volt 1851 els? felében, mivel Erkel kedves szövegírója az év júliusában elhunyt. Nem tudni, mikor adta át Erkelnek szöveget, csak azt, hogy az eredeti partitúra bejegyzései szerint a zeneszerz? 1860. október 30-án fejezte be az opera hangszerelését.

A Bánk bánt 1861. március 9-én mutatták be, hatalmas sikerrel. A szerz? ünneplése felért egy politikai demonstrációval.

Zenetörténeti szempontból az opera összefoglaló m?: az addigi eredmények sikeres összegzése. A korai magyar operairodalom betet?zése, mely már magában hordozza a zenés népdráma csíráit. Erkel kés?bb is keresi ezt az utat, kerülgeti, de sosem talál rá igazán. A Bánk bán a verbunkost többé túl nem szárnyalható magaslatra emelte: nem csak a hangszeres fogantatású muzsika sikeres vokalizálásával, hanem a verbunkos formáiból n?tt jelenetek kifejlesztésével is. A hangszerelés jelent?s részében segít?társakat vett igénybe. Erkel Gyula és Sándor, valamint két ismeretlen személy kézírása a hangszerelt oldalak több mint, ötven százalékában kimutatható. Az els? felvonás balettbetétje (talán a csárdás kivételével) majdnem biztosan Erkel Sándor m?ve.

 

Bánk bán (részletek)

http://www.youtube.com/watch?v=jSw62SZHqvA

http://www.youtube.com/watch?v=vwWxGu0hA_U&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=jDYz2R8S_Lw&feature=related

.

A Sarolta 1862. június 26-án került el?ször színre. A Hunyadi László és a Bánk bán színvonalához szokott közönség csalódottan hallgatta Erkel új m?vét. A kritika diplomatikusan adta a közönség tudtára az új opera gyengéit.

 

1863-tól kezdve Erkel hosszú id?n át heves támadások állandó célpontja volt. Ezek kétirányúak voltak: egyrészt konzervativizmussal vádolták Wagner-ellenes irányvonala miatt (kerülte Wagner m?veinek színrevitelét a Nemzeti Színházban), másrészt nepotizmussal, mert tehetséges fiai egyre nagyobb pozíciókat töltöttek be neki köszönhet?en a magyar zenei életben.

 

A Zenészeti Lapok 1866. december 9-én jelentette, hogy Erkel Ferenc elkészült új operájával, a Dózsa Györggyel. A Dózsa György 1867. április 6-án került színre a Nemzeti Színházban. A bemutatót heves vita el?zte meg: szabad-e ilyen forradalmi hangú operát bemutatni a kiegyezés esztendejében? Erkel tekintélye végül is gy?zött, de operája, mely mindössze tíz el?adást ért el, nem. Az opera nem hozott közönségsikert.

 

A Dózsa sikertelen bemutatója után sokan attól tartottak, hogy Erkel kegyvesztett lesz, ámde két hónappal az opera bemutatója után a mester nagy kitüntetésben részesült: elnyerte a Ferenc József-rend lovagkeresztjét.

 

Erkel 1871. március 26-án búcsút vett a Filharmóniai Társaság zenekarától. Ez az 1871-es, márciusi hangverseny kivételesen a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében zajlott le, és három mester vezényelte a Filharmonikusok kit?n? gárdáját: Robert Volkmann a III. Richárdhoz írt nyitányát, Liszt a maga 2. Magyar rapszódiáját, Erkel a Dózsa György sátorjelenetét és Schumann 1. (B-dúr) szimfóniáját dirigálta. Ezután a zenekar vezetését átadta Richter Jánosnak, akinek viszonylag rövid m?ködése után Erkel legtehetségesebb karmesterfia, Sándor lépett halhatatlan atyja örökébe.

 

1873. októberében a Zenészeti Lapok egy új Erkel-operáról cikkeztek, ez volt a Brankovics György. A bemutató, különböz? hátráltató okok miatt, mintegy fél évvel megkésett.

A Brankovics Györgyöt – eredeti alakjában – 1874. május 20-án mutatták be a Nemzeti Színházban. Sem az el?adás közönségsikere, sem a sajtó hasábjain megjelen?, áttekinthetetlen tömeg? bírálat nem volt egyértelm?.

  

1875. november 14-én a régi Haltéren, egy sz?kös bérlakásban nyílt meg az ország vezet? zenei tanintézete, Országos Magyar Királyi Zeneakadémia néven. Elnökéül Liszt Ferencet, igazgatójául és rendes tanárául Erkel Ferencet nevezte ki a császári és királyi rendelet. Erkel patriarkális légkört teremtett, úgy a tanárok, mint a tanítványok irányában. Ábrányi Kornél eképpen írt róla: „Tisztelte és szerette mindenki, mert nem a fegyelmi szabályok s a hivatalos fens?bbség merev rendeleteivel, hanem a kölcsönös bizalom vonzó erejével igazgatott […]”.

 

A közm?veltség emelkedése szükségessé tette egy külön operaház megépítését Budapesten. Az Operaház építésére kit?zött pályázatot Ybl Miklós nyerte meg, és a munkálatok 1875 szeptemberében elkezd?dtek. Az év végére felépült a kétezer személyt befogadó Népszínház. A Nemzeti Színház október 10-én tartotta az utolsó népszínm? el?adást. A Népszínház vezet? karmesterévé Erkel Eleket szerz?dtették, újabb csemegét szolgáltatva a sajtónak az Erkelek térhódításáról.

 

Az aprómunkák mellett lassan gyarapodott új operájának, a Névtelen h?söknek a partitúrája. A Dózsa György és a Brankovics György hatalmas feszültségét romantikus daljátékban, népies vígoperában vezette le Erkel, és e m?vében a szabadságharc névtelen katonáinak állított emléket.

 

1884. szeptember 24-én megnyitotta kapuit a Magyar Királyi Operaház neoreneszánsz palotája. Ezzel új korszak kezd?dött a magyar operajátszás történetében. Az évtizedek tervszer? nevel?munkájával összekovácsolt operaegyüttest pompás, új hajlékában nem zavarta most már sem a prózai színészek, sem a népszínm?-részleg munkája. A megnyitó el?adás egyrészt tisztelgett a nemes hagyományok el?tt, másrészt a korszellemnek is hódolt, Erkel Ferenc maga vezényelte el a Hunyadi László nyitányát, majd Sándor fia a Bánk bán els? felvonását és a Lohengrin egy részletét. Erkelt az Operaház örökös f?zeneigazgatói címével tüntettek ki.

 

Még a Névtelen h?sök bemutató el?adása el?tt felkérte az Operaház intendánsa, hogy komponáljon egy operát az új ház megnyitására. Szövegkönyvet is ajánlott, Várady Antal István királyról szóló librettóját, de Erkel más nemzeti témát is választhatott volna, ha kívánja. Erkel elolvasta Várady szövegét, meg volt vele elégedve, el is kezdte a komponálást, de minden segítség ellenére sem készült el az opera az új ház megnyitásáig. Erkel Ferenc utolsó operája igen nagy százalékban Erkel Gyula önálló munkája. A bemutató el?adást 1885. március 14-én tartották az Operaházban, az öreg mestert megillet? fényes küls?ségek között. A kritikusok az eredetiséget és korábbi m?veinek felvillanyozó magyar hatását hiányolták bel?le. Ezzel ért véget operaszerz?i pályafutása.

 

Még kilenc esztend?t élt. A magas kor lassan megtörte erejét. A rendszeres munka már nagy teher volt számára. Lelkesen tanított tovább, de a Zeneakadémia igazgatásának gondjairól 1887 júliusában lemondott, majd 1888 decemberében tanári állásáról is leköszönt.

 

1893-ban a zord id?járás következtében tüd?gyulladást kapott. Ebb?l ugyan kigyógyult, de szervezete nagyon legyengült. Június elején már annyira gyenge volt, hogy a kertbe sem tudott kimenni. Lajos fia ápolta és intézte ügyeit. Már nem fogadott látogatókat. Június tizedikén meghalt Elek fia, de eltitkolták el?tte. Környezetét már alig ismerte fel, pedig gyermekei: Lajos, István és Mária az utolsó percig mellette voltak. Június 15-én reggel teljesen eler?tlenedett. Délután meglátogatta az orvos és tanácsolta, hogy feküdjék ágyba. Este fél tíz óra tájban szíve megsz?nt dobogni.

 

Emlékére 1952-ben állami díjat alapítottak, mellyel évente a kiemelked? magyar zenem?veket és zenetudományi munkákat jutalmaznak.

 

Ferenc Erkel: Hunyadi László induló (zenekari m?)

http://www.youtube.com/watch?v=WhbfT0s2SYo

 

M?vei

 

Erkel Ferenc m?veinek jegyzékét Legány Dezs? professzor állította össze, Erkel Ferenc m?vei és korabeli történetük címen (1975). El?tte Lavotta Rezs? készített zenem?jegyzéket a Magyar Nemzeti Múzeum kéziratairól (1940); ennek alapján készült Major Ervin els? (1947) és második (1967) katalogizálási kísérlete. Erkel m?veinek jegyzékesítésével Mona Ilona is foglalkozott 1989-es m?vében, melynek címe Magyar zenem?kiadók és tevékenységük 1774-1867, illetve Németh Amadé Erkel Ferencr?l készült monográfiájában. Az alábbi listában nagy L bet? és a mellette álló szám Legány jegyzékének sorszámára, a zárójelbe tett nagy M bet? és a mellette álló szám Major második, 1967-es jegyzékére utal.

 

Vokális m?vek

Operák:

Bátori Mária, opera 2 felvonásban (1840) – L. 20. (M. 11.).

Hunyadi László, opera 4 felvonásban (1844) – L. 25. (M. 18.).

Erzsébet, opera 3 felvonásban (1857) – L. 51. (M. 42.) Csak a második felvonás Erkel m?ve.

Bánk bán, opera 3 felvonásban (1861) – L. 53. (M. 43.).

Sarolta, vígopera 3 felvonásban (1862) – L. 54. (M. 44.).

Dózsa György, opera 5 felvonásban (1867) – L. 58. (M. 46.).

Brankovics György, opera 4 felvonásban (1874) – L. 64. (M. 49.).

Névtelen h?sök, opera 4 felvonásban (1880) – L. 68. (M. 53.).

István király, opera 4 felvonásban (1885) – L. 71. (M. 54.) Javarészt Erkel Gyula m?ve

Kemény Simon, opera 3 felvonásban (csak tervezett m?, egy énekszáma, az Immetullah románca az 1887-ben jelent meg) – L. 73. (M. 59.).

 

Kantáta:

Magyar Cantate, négy szólóhangra, vegyeskarra, zenekarra (1867)

 

Karm?vek:

Litánia, zenekari kísérettel, (18221825) – L. 1. (M. 1.).

Himnusz, (1844) – L. 30. (M. 22.).

Köri kördal, (1844) – L. 33. (M. 25.).

Kar Ének Pestalozzi Emlékünnepére, vegyeskarra orgona- vagy harmóniumkísérettel, (1846) – L. 39. (M. 31.).

Ferenc József császárt üdvözl? ének, (1852) – L. 44. (M. 36.).

Gyászkar férfikarra: A halálnak éjszakája vissza ?t nem adja már, (kb. 1856) – L. 50. (M. 41.).

Dalár-induló, férfikarra, (1872) – L. 62. (M. 48.).

Férfikar: Buzgó kebellel, (1875) – L. 66. (M. 51.).

Magyar király-himnusz, (1892) – L. 77. (M. 57.).

Elvennélek én, csak adnának… és A faluban utcahosszat… férfikar (1892) – L. 76. (M. 58.).

Jelige Erkel Ferenct?l, (1875)- L. 65. (M. 50.).

Kiért ürítsem epohárt… férfikar töredéke (?) – L. 60. (M. 61.).

Üdvözl? dal, befejezetlen férfikar (?) – L. 69. (M. 62.).

 

Kísér?zenék, balettbetétek, népszínm?zenék stb.:

Zene a Magyar Színház egy társulati rendezvényéhez (?) Tréfás színlap 1838. augusztus 9-r?l Párthad a Magyar Színházban címmel. Legány feltevése szerint csak plakát formájú gúnyirat (M. 5.).

Kegyenc, színpadi zene gr. Teleki László szomorújátékához (1841) – L. 21. (M. 15.).

Velencei csajkás, színm? kísér?zenéje 7 hangszerre. Major nem említi. – L. 4. 1836 el?tti m?.

A kalandor, Ney Ferenc népszínm?ve, Erkel egy kétszólamú férfikart írt hozzá Enni, inni, d?zsölgetni kezd?sorral – L. 27. (M. 19.).

Két pisztoly, Szigligeti Ede színm?ve Erkel Ferenc 15-dalával, illet?leg betétszámával (1844) – L. 28. (M. 20.).

Zsidó, Szigligeti Ede színm?véhez Erkel 12 betétszámot dolgozott fel (1844) – L. 31. (M. 23.).

Nemesek hadnagya, Kovács Pál drámája Erkel 3 dalával (1844) – L. 32. (M. 24.).

Székely leány Pesten, Pajor Nina népszínm?ve Erkel és Huber Károly zenéjével (1855) – M. nem említi. L. 48.

Debreczeni rüp?k, Szigligeti Ede népszínm?ve Erkel dalaival (1845) – L. 34. (M. 26.).

A rab, Szigligeti Ede színm?ve Doppler Ferenc nyitányával és Erkel 4 m?dalfeldolgozásával (1845) – L. 37. (M. 29.).

Egy szekrény rejtelme, Szigligeti Ede népszínm?ve Erkel 12—14 betétszámával az el?adásoktól függ?en (1846) – L. 40. (M. 32.).

Sakkjáték, pantomim, el?ször Bónis Ferenc említi a Zenei Lexikonban (1853) – L. 46. (M. 38.).

Salvator Rosa, Degré Alajos melodrámája Erkel és a Doppler fivérek zenéjével (1855) – L. 49. (M. 40.).

 

Dalok

Alpenunschuld (Alpesi ártatlanság), kb. 1836-ban keletkezett és egy német színm? betétszáma lehetett – L. 5. (M. 3.).

Ungarisches Nationallied (Magyar nemzeti dal), (1846) – L. 22. (M. 16.).

Szózat, Vörösmarty versének megzenésítése (1843) – L. 24. (M. 17.).

Auf einer Ungarhaide (Magyar pusztán), 1843-ban írta, a Sarolta cím? operában Gyula áriája lesz az els? felvonásban Jártam messze, puszta téren kezd?sorral – L. 38. (M. 30.).

A magyarok istene, Pet?fi Sándor szövegére (1863) – L. 55. (M. 45.).

Albumlap Stéger Ferencnek, (1852) – L. 45. (M. 37.).

Kés? ?sznek hideg szele, dalbetét Blaha Lujza számára Tóth Ede A tolonc cím? népszínm?véhez (1876) – L. 67. (M. 52.).

Ki boldog erdején a kis madár, (1870) – L. 61. (M. 61.).

Énekkett?sök (duettek) – M. nem említi. L. 56.

 

Hangszeres m?vek

 

Zongoradarabok:

Magyar ábránd(ok), Erkel kolozsvári éveib?l – L. 3. (M. 2.).

Phantasia Klavirra az erdélyi Rákóczi-dal themájára, (1839) – L. 12. (M. 6.).

Magyar változatok, csak az irodalom említi – L. 2. (M. nem említi).

Begleitungsstimmen zu den Csel Variationen, (1839) – L. 14. (M. 8.).

Albumlap zongorára, (1839) – L. 10. (M. 7.)

Phantasia és változatok Rákóczynak erdélyies nótájára, zongorára zenekari kísérettel, (kb. 1838) – L. 7. (M. 6.).

Emlékül Liszt Ferenczre Rákóczy Indulója, (1840) – L. 16. (M. 9.).

Rákóczy Indulója és Bátori Mária indulója könny? módszerben zongorára, (kb. 1858) – L. 17. (M. 10.).

Erinnerung an H. W. Ernst – L. 18—19. (M. 12—13.).

Original Ungarischer für das Pianoforte componiert von F. Erkl – L. 35. (M. 27.).

Marche hongroises pour pianoforte , 1852. Betétszám lesz az Erzsébet cím? operában – L. 43. (M. 35.).

Hunyadi László induló zongorára, (1847) – L. 26. (M. nem említi).

Hattyúdal Brassai Sámuelnek ajánlva, zongorára, (1843). Több kiadása ismert. A zongoram?vet Legány az opera leírásakor említi – L. 18.

Adagio és Presto zongorára. Kézirattöredék kb. 1839-b?l. Somfai szerint a Magyar ábránd[ok] egy részlete (L. 3., M. 2.). Legány kés?bbi (1839) m?nek tartja. L. 15. (M. 60.).

Cadenzák Mozart d-moll zongoraversenyéhez, (1859 vagy 1890). Akkor játszotta Erkel e m?vet el?ször (1859) és 80. születésnapján (1890) utoljára. Csak bírálatok és memoárok írnak róla – L. 75. (M. 63.).

 

Hangszeres m?vek zongorakísérettel:

Duo brillant en forme de Fantaisie sur des airs hongrois Concertant Pour Piano et Violon (Briliáns duó, heged?re és zongorára, fantázia formában, magyar dallamokra), H. Vieuxtemps-val közösen komponált m?, 1837-ben – L. 6. (M. 4.).

Csel – variációk gordonka-zongorára (lásd a zongoram?veknél).

Magyar Albumlap brácsára, zongorakísérettel, (1890) – L. 74. (M. 56.).

 

Zenekari m?vek

Magyar induló zenekarra, (1850) – L. 42. (M. nem említi).

Hunyadi László induló, hangszerelte Doppler Ferenc. 1848 el?tti m? – L. 26. (M. nem említi).

Rákóczi Induló zenekarra, (1839). Csak a sajtó említi – L. 11. (M. nem említi).

Díszinduló zenekarra, (1865) – L. 57. (M. nem említi).

Ünnepi nyitány, a Nemzeti Színház fennállásának 50. évfordulójára komponált m? (1887). Mivel Erkel Gyula kézírásával maradt fenn, feltételezhet?en az ? m?ve – L. 72. (M. 55.).

 

Felhasznált irodalom

Bónis Ferenc (szerkeszt?): Erkel Ferencr?l és koráról, Püski Kiadó, Budapest, 1995, ISBN 963 8256 74 5

Németh Amadé: Erkel, Gondolat Kiadó, Budapest, 1979, ISBN 963 280 786 3

Németh Amadé: Erkel Ferenc életének krónikája, Zenem?kiadó, Budapest, 1973

Sadie, Stanley: Opera, Kossuth Kiadó, Budapest, 2004, ISBN 963-09-4690-4

Winkler Gábor: Barangolás az operák világában, Tudomány Kiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 8194 41 3

 

Küls? hivatkozások

(magyarul) Erkel Ferenc Emlékház, Gyula

(magyarul) Lel?hely-bibliográfia

 

 

Forrás:

wikipedia.org

mek.oszk.hu

geographic.hu

museum.hu

nemzetijelkepek.hu

 

 

16látogató,2mai

Szerző H.Pulai Éva 1137 írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal.*Pulai Éva

7 Komment

  1. Kedves Éva!
    Nagyon jól és szivonalasan összeállított a cikk Éva gartulálok. Egy kis “hiba”. A feltett rész a Bánk bánből sajnos enyhén szólva “gyengécske”. Persze lehet, hogy én vagyok már tök siket de kerstem a Youtoubon egy marha régi feélvételt Simmándi Jószeffel és utána ráadáskönt meghallgattam pisztán kiváncsiságból Kovács Józsit is. Mit ne mondjak ég és föld. na persze mindenkinek más az izlése de ez nem von le semmit a munkád értékéből Viszont ezzel kapcsolatban már mint Erkellel kapcsolatban. Megtudná valaki mondani miért nem játszák manpság a Magyar opera házában se a Bánk Bánt se a Hunyadi Lászlót. Már jópárszor végigböngésztem jóelőre az Opera repertóárját és biza ott nem szerepel. Azétz ennyit megérdemelne Erkel Ferenc, hogy évente egy pár alkalommal benmutassák a két leghíresebb operáját. Annó vagy negyven éve hallottam a Brankovics Győrgyből egy részletet meg a Dózsa Gyürgyből is. A Magyar Hagversenyzenekar repertóárjában mindég szerepelt és persze mint nagyon sokszor ferencsik Jénos vezényelt. Tuzdom egy vénember vagyok, hogy ezeklre emlékszem de ma miért nem hangzanak ezek el legalább egyszer egy évben? Mert se márc 15 se aug 2o se okt 23.án

Hagyj üzenetet