dudás sándor : Holt-Tiszán

(újabb el?került vers)

 

 

Evez?k halkan csobbannak.

Zöld nádkardok szeletelik

suttogássá a szél-szárnyat.

Lassú hullámon ring ladik.

Alattam a víz éjszakája

tombol, mocorog, morajlik.

 

Tekintetem messze réved,

egy pillanat s nem vagyok jelen!

Minden gondom túl a felh?n,

betelt a véges végtelen –

legy?zve a Föld vonzását,

gondolat nélkül, testtelen!

 

Átmentett s fenntart a világ –

súgták fényes káprázatok.

Boldog voltam – másként él?,

könny? voltam – meg se halok!

Szellem lettem, örökél?,

volt-életemr?l nem tudok…

 

A pillanat varázsa t?nt.

Hogy feleszméltem: lebeg?

könnyedséggel ?rzött a víz,

a föld, a fény, a leveg?.

Ég? lángokkal támadt fel

bennem a legy?zött id?.

Legutóbb szerkesztette - dudás sándor
Szerző dudás sándor 753 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.