Illatos szellő mozgatta finoman a leveleket. A bozótban csendesen neszeztek a nyugovóra tért vadak. A délutáni eső szaga még ott úszott a levegőben. Szép, derült éjszaka volt.
T’Hal-Rish elégedetten vakarózott, és végigjáratta szemét a völgyön.
Ligetes erdő elszórt bozótossal, körben kéklő hegyekkel. Könnyű pára úszott az éjben, s tette kissé elmosódottá az álomszép tájat.
Ez az ő otthona. Boldogságának helye. Jó munka, szép család, biztos jövő.
A tehenek lusták voltak ma, nem akartak elindulni. Korán kiterelte őket — ahhoz, hogy egészségesek maradjanak, kellett a mozgás —, de csak kornyadoztak.
Mint jó gazda tudta mi kell a jószágnak, ezért a hátsókat megcsippentette az ostorral, hogy elkezdjék a frissítő, étvágynövelő futást. Nagy nehezen elindultak, bár az egyik bika fenyegetően morogva visszafordult.
T’Hal-Rish meg is jegyezte magának, hogy legközelebb ezt kell majd levágni. Könnyedén megfékezte a támadó hímet, és jól megnézte magának. Az első pihenőnél meg akarta fejni, hogy ne legyen olyan erőszakos. Ez be szokott válni, bár így estére csökkenni fog a hozama. Ha eltalálja a mennyiséget, szépen elbágyad, és elmúlik a vadsága.
Remélhetőleg tartósan.
Jó lenne megtartani. Takarmány kiegészítőnek csak az öregeket és a satnyákat szabad feldolgozni, nem egy ilyen remek példányt.
Kedvetlenül gondolt a tápgyártásra. Nem szerette csinálni. Unalmas babramunka. Még arra is figyelni kellett, hogy ne tudják, mit is esznek, mert volt pár finnyás példány, aki képes volt elrontani a többiek étvágyát. Egyelőre ő maga főzte az ennivalójukat, de ha lesz hozzá türelme, betanít majd erre néhány ügyes embert.
Az egyik fiatal tehén mellette futott. Tőgyei lágyan ringatóztak, miközben fürgén kapkodta a lábait. Gyengéden a farára paskolt, mire az hálásan felhorkantott örömében.
Csendes büszkeséggel nézte a lendületesen mozgó jószágokat.
Szép volt a csorda. Érződött rajtuk a jó gazda odafigyelése, a minőségi ennivaló. Nehéz volt betörni őket, de a kemény munka meghozta gyümölcsét. Remélte, a következő nemzedék már nem lesz ennyire vad, könnyebben fogadja el az új létformát.
Hisz mi bajuk van? Ennivaló rogyásig, és annyit közösülhetnek, amennyit akarnak. Meleg istálló, gyakori alomcsere, biztonságos élet.
Régi világukban messze nem volt ilyen soruk. Még nem volt ugyan szaporulat, de az ennivalóba kevert ajzószerek szépen beindították a hímeket. Nyolc nősténye már hasas volt, ezeket most ki sem hozta, nehogy sérüljenek a tülekedésben. Kiemelten jó kosztot kaptak, és odahaza heverésznek a friss alomban. Bizony oda kell figyelni mindenre, nem könnyű mesterség ez a pásztorkodás. Ráadásul mindent a maguk esze után kell kitalálni, hisz nincsenek elődök, akiktől a fogásokat elleshetnék.
A Vadászok le is nézik a magukfajtát, de hiába ágálnak, ez a jövő útja. El kell ismerni, büdös a ganézás, unalmas a legeltetés. Viszont a híres, rátarti cserkelők közül egyre többen halnak meg, míg ez biztos kenyeret ad. Egy húsz-harminc darabos nyáj kényelmesen eltart egy családot.
Itt, ebben a világtól elzárt völgyben — kísérleti jelleggel — hét csordát neveltek, és nagyon szép eredményeket értek el. A befogott vadak jó részét feldolgozták tápnak, csak az egészséges fiatal példányokat tartották meg.
Hét csorda, kétszáz jószág.
A gyengébb hímeket ivartalanították. A herélteknek nőtt az étvágya, szép volt hozamuk, bár vigyázni kellet az elhízással.
Ugyanilyen nyugtató hatása volt a nyelv eltávolításának is, és így gyakorlatilag megszűnt a felesleges kommunikáció. A nyelvtelenített példányok sokkal gyorsabban szokták meg a rabságot, és jobban is termeltek.
A frissítő futás után kényelmes kocogássá csendesedett a csorda mozgása. Füttyentett a pásztorfarkasnak, aki ügyesen megállította az élen haladókat. Az egészségesen fáradt csorda lassan elheveredett.
Nekik pihenő, nekem reggeli — gondolta magában, és megkereste azt a bizonyos visszatámadó példányt. Erős karjával lefogta az izmos, húsz év körüli bikát, aki mulatságosan makogott nyelv nélküli szájával. Nem a beültetett fejőtűt használta. Jobban szeretett ősi módon étkezni. A hím nyakán kidagadtak és étvágygerjesztően lüktettek az erek.
Még egyszer elégedetten végignézett lerongyolódott öltözékű embernyáján, majd reggelizni kezdett.
Legutóbbi módosítás: 2010.08.22. @ 12:21 :: Urbánszki László
