Zeneajánló: http://www.youtube.com/watch?v=Y80_K5h2HrM&feature=related
Ez egy ilyen nyári nap volt, nem akart elállni, egyfolytában esett, ha nem is elemi erővel, inkább ráérősen, ám szakadatlan. Az este hangtalan telepedett rá a külvárosi utcácskára, s magával hozta az elmúlás pillanatait. Ablakomon bevilágított az utcai lámpa, fényét megfésülték az esőcseppek, vibrálása, olykor halovány arcodon játszotta misztikus táncát.
Gondolataim fénysebességgel cikáztak a múlt s a jelen átjárója között, tudtam, a valóság lassan bezárja kapuit.
Talán azon a késő őszi, ködös éjjelen, hozzád felé menet, mikor az ember megborzong az éjszaka hidegétől, kellett volna ráébrednem. Amikor megérinti az embert a nyálkás, nyúlós pára, nyakába hajtja lódenkabátja gallérját, és dideregve szaporázza lépteit. Talán akkor kellett volna ráeszmélnem, hogy szikrázó tekinteted mögött ott bujkál a nyughatatlan, rejtelmes, önvádakkal teli kiismerhetetlenség. Észre kellett volna vennem, a kétségbeesetten könyörgő pillantásaidban megbúvó sorszerűséget, de érzékeimet elhomályosította a bennem lüktető, mindent elsöprő vágy.
Már a bejárat előtt álltál, ajkadat összeszorítva kerested tekintetemet, égkék szemeidből a holnap kétes igazsága tükröződött rám. Még egy másodperc erejéig elidőztél arcom barázdáin, de látható türelmetlenséggel készültél indulni, hiábavaló utak bizonytalan végállomásai felé.
— Akkor, én most megyek — mondtad hangsúlytalanul.
Bólintottam.
Kiléptél ajtómon, mozdulatod keltette enyhe légörvény megálljt parancsolt készülő mozdulatomnak, azonban gondolataim még mindig némán kapaszkodtak beléd.
Látod, milyen furcsán remeg a levegő? Régi történések névtelen képei vetítődnek ki a térbe, s te benne, mint királynő lépdelsz, ókori várnak kőlépcsőjén. Látod, milyen különösen hullámzik a messziség? Vitorlát bontott emlékek hánykolódnak benne, vissza se néznek már.
A laposan beszűrődő fénynyalábok, kallódó árnyaikat hívogatták tétován, de sugarukat rendre elnyelte a sötétség.
Kisvártatva az utcáról határozott tűsarkak koppanásai feleseltek az esőcseppekével s egy darabig szobám faláról nyertek visszhangzást…
Legutóbbi módosítás: 2010.08.17. @ 11:34 :: Gyarmati Gábor