Böröczki Mihály - Mityka : Hazatérő csorda a hídon

2010.08.23. Böröczki Mihály - Mityka Vers 7
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Meleg-puhán barnállanak,

ding-dong meghimbált testük alatt

a vékony hátú, óvatos fahíd.

Párálló zaj, a kolomp hangjait

bongó hosszúra nyújtja meg a por.

Az egész táj az egyszál hídba forr,

mintha egy óriás marok szorítaná

lélegzetvisszafojtva,

s híd két szélén kitüremkedik,

majd rácsodul a vízpartra a csorda.

 

Legutóbbi módosítás: 2010.08.23. @ 09:10 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.