Boér Péter Pál : Új világ

 

 

 

 

– Már semmi sem a régi. Az életünk is ócska hamisítvány hatalmas elődeink életéhez képest, akik rendesen, igluban élték életüket. Nem hőguta közeli , plusz 10 fokos nyarakban, hanem szép csendes minusz 10, plusz egy-két fokos langymeleg, átlagosan 5-8 napos hőségben, amit sokat próbált szervezetük egészen tűrhetően kibírt. Persze a normális minusz 40 fokos középhőmérséklethez képest óriási megterhelés ez a hőség is, de akkor még olyan jó, rendes, igazi telek voltak, nem mint manapság, minusz 70-80 fokkal, amikor regenerálódhatott a megkínzott test és lélek. Nekik még normális volt, amire halványan gyerekkoromból magam is emlékszem. Eszkimó, eszkimót mezítelen, egész élete folyamán néhány másodpercig látott, születésekor. Manapság, itt az eszkimó Riviérán monokinis lányok és fürdőruhás fiúk, a kánikula elől a plázsra menekülve lihegő kábulatban heverik végig a roppantúl megnyúlt nyarakat. Hol van már az a 6-8 napos megterhelő hőség, a mai 3-4 hetes kánikulához képest. Ki bírta volna akkor ki a plusz 10 fokot. Most a plázson, a sziklák között még a pingvinek is alig kapnak levegőt. Nem is nagyon menekülnek a jegesmedve elől, mert az meg sem bír mozdulni. A tenger meg teljesen olvadt, csak itt-ott úszkál emlékeztetőül néhány hűsítő jégtábla. Tény, hogy ennek a furcsaságnak, ami az elmúlt évtizedekben történt és amit sosem értek meg, van egy komolyan értékelendő hozadéka, sokkal vitamindúsabban táplálkozunk. Nem vagyok biztos benne, hogy tényleg vitaminokról van szó, de a kifogott, illetve kilőtt fókák húsának az íze egészen megváltozott. Mesélik, hogy szerte eszkimó földön túl, a világ minden táján sokkal több ember él, lehet kétszer, háromszor annyi, mint amennyi eszkimó van. Ők a mi megsegítésünkre, különféle módszerekkel mesterséges anyagokat juttatnak a tengerbe, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a halak, fókák, rozmárok mindenféle olyan táplálékot is tartalmazzanak, amiket korábban nélkülözni voltunk kénytelenek. Le is lassultak a fókák, ez komoly előny, sokkal könnyebb levadászni őket. A gond, hogy mi is lelassultunk nagyjából kétszer úgy, mint a fókák. Így a nagyapámhoz képest négyszer olyan nehezen tudunk fókát ejteni és valahogy egyre kevesebben vannak. Ezek a kibírhatatlan nyarak, már teljesen meghülyítik a fiatalságot. A fiúk időnap előtt hajtják járomba a fejüket. Valljuk be őszintén, kit nem ajzana fel, azelőtt sosem látott gömbölyületek kitakarása, még minket öregeket is. Igazándiból bánom is, hogy nem most vagyok fiatal, meg nem is. A fene se tudja. De nézzük a másik oldalt. Felfedezték az Új világot, nem emlékszem, hogy ki juttatta a köztudatba, hogy van eszkimó földhöz hasonló, annál sokkal elviselhetőbb klímájú terület is a Földön, csak nagyon messze. Így nem teljesen hivatalos társasutazásokat szerveznek mind a mai napig. A fiatalok beülnek a kenuba, neki a nyílt tengernek és mikor az utolsó jégtáblát is elhagyják, összeszedik a csoportot, és igen hosszú hajókázás után célba juttatják. Rögtön hatalmas szűz területek jutnak a kezükbe, egy pillanat alatt pingvin farmokat létesítenek és meg is gazdagodnak. Némelyek haza is utaznak időnként rokonlátogatni, de már olyan idegenek, a nyelvet is másképpen beszélik, furcsa hangsúllyal. Mesélik, hogy rozmárokon ülve terelik a pingvinnyájakat. A tradicionális fókahús csak évente néhányszor kerül terítékre,bizonyos ott kitalált ünnepek alkalmából. Annyi tény, hogy a hőmérséklet sokkal jobb, mint itt. Telente minusz 80 fok alá is lemegy, az egészen jól viselhető, nyaranta is, ha délre mennek, akkor a mínusz 10 fok fölé nem emelkedik a hőmérséklet. Milyen érdekes, nekik délre kell menni, nekünk északra kellene, de ki megy innen északra. Mi van északon? Semmi! Nem lehet mit enni. Ott meg azt mondják, tele van pingvinekkel a nagyon hideg belterület. Gyönyörű lehet, ha fiatalabb lennék én is elmennék valószínüleg. Azt mesélték, hogy az útnak van egy olyan szakasza, ami felfoghatatlan kánikulában vezet át, az első csoportból halálos áldozatokat is követelt. Azt mondják plusz 30 fok, szerintem olyan nem is létezhet! A harmadik, negyedik úttól követelmény volt, hogy mindenki szerezzen be, ahogy tud egy fagyasztóládát. A kritikus területen, három héten át mindenkinek kötelező a fagyasztóládában tartózkodni, csak étkezésre nyitják ki. Akkor olyan hőség zúdul be, hogy alig várják, valaki zárja vissza rájuk a hűtőládát, aztán elérik az eléggé elviselhető hőmérsékletet, amikor már hűtőláda nélkül is rendes, normális, emberileg elviselhető a hőmérséklet. Nehéz sorú nép vagyunk mi eszkimók.Mikor mind leülünk beszélgetni, gyakran felvetődik, hogy amennyiben tényleg annyival jobb és elviselhetőbb az élet, mindnyájunknak el kellene vándorolni az újvilágba, a nagy déli kontinensre, addig, amíg az a senki földje és birtokba vehetjük magunk tulajdonának. Nem úgy mint itt, saját hazánk jeges földjét, amit más emberek vettek birtokba. Tény, hogy minket ez nagyon nem zavar, majdnem soha nem jönnek ide, de amikor ránk kényszerítik, hogy iglu helyett házban éljünk és a nyári kánikulához hasonló plusz 10 fokos meleget rekkentenek valamilyen furcsa masinával a ház belsejébe, akkor más választásunk nem marad, mint az éjszakákat rendes hűtőládákban tölteni, a nappalokat pedig a szabadban.

Mondom én, el kellene végül is mindannyiunknak menni, csak már öregek vagyunk meg úgy ragaszkodunk is ehhez a még mindig jeges otthonunkhoz.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 751 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/