Szendrői Csaba : a szerelemr?l II.

 

 

 

 

eressz rám leveg?t

a számon át a tüd?mig érjen

fess pirosat

sokat

a keret legyen a hús

a szívem szakadjon a képen

 

tartja magát t?lem

tartom magam hozzá

tartós lesz

így alakul sorssá

hatni képtelenül

szíve szüntelen

h?l hiába is

minden szó

így gyúrja

kozmosszá bennem a semmit

a szerelem

taszítva kényszern?k ajkára

ajkam

felcsapom a könyvet

közepén lakhelyem

a tet?tlen pajta a

napról

ábrándozom miközben

a holdat látom rajta

mégis bennem

ezt a céltalan sodródást

a síneken tartja.

 

Legutóbb szerkesztette - Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...