Bűdi Gábor : Szergej szilánkjai IX. rész

*

Szergej nevelési problémái

 

 

Szergej erős felindultságában aranyáron szakboltban vásárol – magának – egy palack mézes ágyas meggypálinkát. S az ital apropóján elérkezettnek látja az időt, hogy gyermekkorú Szergej-palántát felvértezze azzal a tudással, miszerint az Élet számtalan szépséget rejt magában.

Már a belvárosi forgalomban szózatot fogalmaz meg a piskótaszájú gyermek számára az emberi tudás és szorgalom, kreativitás nagyszerűségéről, s mindennek bizonyításául előhúzza az ülés mellől a pálinkás üveget.

A bitang kölök értetlenkedik, s hitetlenkedve felesel, miszerint a pálinka az káros és ő sosem fog szeszesitalt fogyasztani.

Szergej tovább érvel a szorgalommal, gondoskodással és törődéssel, ami ezt a palackot körüllengi, ám a bitang kölke továbbra is ellenáll.

Szergej megérkezve saját konyhájába azon nyomban leharapja a dugót a palack tetejéről és a gyermek orra alá dugja, hogy már az illatából bizonyítékot szolgáltasson.

– Érzed a hordó illatát, a meggy és a méz harmóniáját? – fogja könyörgőre Szergej, ám a gyermek csípőből elhárítja még a próbatétel lehetőségét is.

– Innye már, elfajzott bitang kölke! Azt a keserves úristenit, hát ellentmondasz édes jó apádnak! Dugd bele a nyelved, különben úgy taknyán tenyeröllek, hogy nem győzöd kiríni magad a jó idesanyád szoknyája szegélyin! – bömböl Szergej, mint a nevelés makarenkói technikájának kiváló értője.

A gyermekkorúnak már folynak a könnyei. A röhögéstől. S az átkozott nem átallja simán lehülyézni nagytekintélyű szerelmetes édesapját. Ám mégiscsak megkönyörül Szergejen és macskanyelvét beledugja a nedűbe. Majd látványosan fintorogva kijelenti, hogy ez szar.

Szergej magába roskad, s hullámokban tör rá a kétségbeesés, hogy sok-sok éves munkájának gyümölcse még sem érett be, hiszen ez a kölök nyilván nem az ő vére, vagy ha mégis az, akkor valamilyen genetikai defektus okán bárdolatlan ostoba jószág maradt.

Gyermekkorú Szergej-palánta érzékelve felmenőjének határtalan csalódottságát jóindulatúan megjegyzi, hogy mégiscsak érzi azt, amiről Szergej beszélt. Sőt még egy puszival is vigasztalni próbál.

Huhhh – csillan fel a remény Szergejben.

De a lyány bájos mosollyal az arcán lezárja a diskurzust: ez akkor is szar!

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:19 :: Bűdi Gábor
Szerző Bűdi Gábor 40 Írás
Nem vagyok író, s nem vagyok költő. Nem tanultam sem írni, sem költeni, s már nem is fogok. De gyakran túlcsordul bennem az öröm vagy bánat, a düh vagy lelkesedés, s ami átfolyik a peremen az rászárad a papírra. Olvasható formában. Van egy vers, amely megváltoztatta az életemet, beszéljen helyettem: "Hozzám már hűtlen lettek a szavak, vagy én lettem mint túláradt patak oly tétova céltalan parttalan s úgy hordom régi sok hiú szavam mint a tévelygő ár az elszakadt sövényt jelzőkarókat gátakat. h bár adna a Gazda patakom sodrának medret, biztos utakon vinni tenger felé, bár verseim csücskére Tőle volna szabva rím előre kész, s mely itt áll polcomon, szent Bibliája lenne verstanom, hogy ki mint Jónás,rest szolgája, hajdan bujkálva, később mint Jónás a Halban leszálltam a kínoknak eleven süket és forró sötétjébe, nem három napra, de három hóra, három évre vagy évszázadra, megtaláljam, mielőtt egy még vakabb és örök Cethal szájában végkép eltűnök, a régi hangot s szavaim hibátlan hadsorba állván, mint Ő súgja, bátran szólhassak s mint rossz gégémből telik és ne fáradjak bele estelig vagy míg az égi és ninivei hatalmak engedik hogy beszéljek s meg ne haljak." Babits Mihály - Jónás imája