Bűdi Gábor : Szergej szilánkjai IX-X. PUBLIKÁLVA A IV. RÉSZBEN, JAN. 21-ÉN!!!!

Szergej egy aprócska szobában ül. Fogai között napraforgó héjat forgat, majd igazi cigány módjára – mintha csak az árokparton ülne – hegyesen és nyílegyenesen kiköpi…
Konstatálja, hogy nem sikerült beletalálnia a hamutálcába.

Hmmm… nyílván nem csinálna ilyet társaságban. De a magány személyiségtorzító hatását véli felfedezni az apró mozdulatban, így megbocsát magának.

 

 

Legyél Te is dekadens!

 

 Szergej buliba megy. Habár a bulizás – mint életforma – meglehet?sen távol áll t?le, a barátok ünneplése már szociális figyelmességb?l is kötelessége. Szergej kés?n érkezik, azaz a társaság jócskán a kedélyállapot csúcspontját ostromolja. Szergej akaratán kívül hirtelen a társaság középpontjába kerül mivel szülinapi köszönt?je egy hirtelen beállt csöndben váratlanul hangosra sikeredett, és a „A kurva életbe! Húúú de kibaszott vén vagy már!” nem illeszkedett harmonikusan a pátosz és szeretet által körbelengett hangulatba. Arról nem is beszélve, hogy az ünnepelt Szergejnél 10 évvel fiatalabb hölgy volt.
A döbbenet és a meglepetés csak tovább fokozódott, amikor a kedves köszönt? hallatán a hölgy elérzékenyülve Szergej karjaiba ugrott és széles mosollyal össze-vissza csókolta.

Szergej e frappáns belép?t követve magához ragadott két palack szénsavas ásványvizet, kért egy kávét és beült a sarokba. Visszahúzódása valamiért nem sikerült tökéletesre, mert egy szerfelett vonzó, viszont magányos hölgy rögtön bekerítette és feltette a minden társalgás halálát jelent?, végtelen sziporkázó elmére valló ezer dolláros kérdést, miszerint: „Hogy vagy?”

Szergej majdcsak félrenyelte a kávét döbbenetében, és hirtelen kezdte összerakni magában a megfelel? választ, ami ugye egy ilyen átfogó és mélyenszántó kérdés esetében nem lehetett kevesebb 100 összetett körmondatnál. Majd hosszas gondolkodás és kávéskanál nyalogatás kibökte: „szarul”!

A szerfelett vonzó hölgy nem lehetett felkészülve ilyen részletes, lényegre tör? ?szinte válaszra, mert másodpercekig nem volt képes sem jól sem rosszul lereagálni Szergejt. Így Szergej megkegyelmezett és mosolyogva odavetette: „Ne aggódj, dekadens m?vész vagyok és csak PR-ból mondok ilyesmit!”

Ühüm – mondta a lány, és nem társalogtak tovább.

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:19 :: Bűdi Gábor
Szerző Bűdi Gábor 40 Írás
Nem vagyok író, s nem vagyok költő. Nem tanultam sem írni, sem költeni, s már nem is fogok. De gyakran túlcsordul bennem az öröm vagy bánat, a düh vagy lelkesedés, s ami átfolyik a peremen az rászárad a papírra. Olvasható formában. Van egy vers, amely megváltoztatta az életemet, beszéljen helyettem: "Hozzám már hűtlen lettek a szavak, vagy én lettem mint túláradt patak oly tétova céltalan parttalan s úgy hordom régi sok hiú szavam mint a tévelygő ár az elszakadt sövényt jelzőkarókat gátakat. h bár adna a Gazda patakom sodrának medret, biztos utakon vinni tenger felé, bár verseim csücskére Tőle volna szabva rím előre kész, s mely itt áll polcomon, szent Bibliája lenne verstanom, hogy ki mint Jónás,rest szolgája, hajdan bujkálva, később mint Jónás a Halban leszálltam a kínoknak eleven süket és forró sötétjébe, nem három napra, de három hóra, három évre vagy évszázadra, megtaláljam, mielőtt egy még vakabb és örök Cethal szájában végkép eltűnök, a régi hangot s szavaim hibátlan hadsorba állván, mint Ő súgja, bátran szólhassak s mint rossz gégémből telik és ne fáradjak bele estelig vagy míg az égi és ninivei hatalmak engedik hogy beszéljek s meg ne haljak." Babits Mihály - Jónás imája