Kavyamitra Maróti György : Egyetlen röpke vers

Nyomtatás

Kérlek Kedves!  óvatos légy,
minden hajszáladra jelet tégy:
tolvaj világban élsz.

És öltözz melegen a múló
id?ben: jeges koroknak
nézünk elé.

Magadban bízz! másban

sose! Megcsalnak mindig –
mint megcsaltak eddig is –
a kedves-szépek,
a barátok, az álmok,

az új létezések.

Tán még én is megcsallak éppen…

(Dehogy: ez nem lehetséges.)
 
Színvirágok

kellenének szobádba, ugye?

Virágszínek.
Hát persze: persze.

Csakhogy elszürkélltek

a színek.
Szüntelenné nem tetted
szép színeinket, csak
színtelenítetted és színtelenítettem.
Akkor: szürkét most kérsz-e?

Szürkét tudok hozni neked.

Csak hát nem, nem: sohasem!

Tartom magamvaló életemben
  szürkeségemet.

Színtelen hullatom létem

szüntelen. Szagtalan.
(Mintha valami gáz lenne.)
Szüntelenül nézek körül –

egykor-voltunk szürkébe merül –
már nem vagy itt, és nem vagy ott:

már nem vagy: és én nem vagyok.

Hiába hullatom vérem,

ontogatom létem
szüntelen.
Szagtalan.
Színtelen.
Mintha gáz lennék:

térnek más helyén

léteznék, és onnan

mondanám neked:

óvatos légy,

minden
hajszáladra jelet
tégy.

Tolvaj világban élünk…