Lénárt Anna : Gyermeki képzelet

Egy gyermek mindig színesebbnek látja a világot, mint egy feln?tt ember. A mi feladatunk megteremteni az általuk elképzelt színes világot. Nem elég megteremtenünk, meg is kell ?riznünk Nekik, a boldogságuk érdekében. A felel?ség nagy …, tettekre késztet … Akarjuk mi feln?ttek is azt a színes világot, amit gyermekeink látnak! … talán boldogabban élnénk, és sok minden átértékel?dne életünkben

Asztalomon üres papírlapok                        

csak nézem, majd rajzolgatok.     

Tudat nélkül húzom a vonalat,           

nem tudom mi lesz ha befejezem.       

 

 

Vonalat, vonalra halmozok,       

érdekel a kép, mi alakul ott.    

Ismeretlen táj, út, erd?, folyó,

valami hiányzik, gondolkodom. 

 

A rajz szinte kész, mégis sivár.               

Gyermekem áll meg mellettem.                        

Anya!- buksiját megsimogatom.                        

Nézi a rajzom, kis fejét ingatja.                       

 

Mi nem tetszik drága angyalom?

A kép jó! Kis öklét szájába tömi,

csak hiányzik róla valami.

Elszalad, nézek utána, mosolygok,

 

Ö észre vette, mit hagytam le róla?

Zajra leszek figyelmes.

Felugrom. Feléje indulok. Látom, jön.

Kis kezében szorít valamit nagyon.

 

Mit törtél össze? Szigorúságot

tettetve indulok felé.

Megáll el?ttem, kis fejét lehajtja,

túl magasan volt, leesett.

 

Nem tört össze semmi, ne aggódj!

Megszeppenve áll ott, vár.

Lassan emeli fejét, szeme csillog,

hangos nevetéssel ugrik mellém.

 

Most látom miért ment, mit keresett,

színes ceruzákat szorít nagyon.

Rajzomhoz siet, els? mit rajzol

nem lehet más, csak napkorong.

 

Leülök mellé, nem szólok,

figyelem a m?vészt, hogy alkot.

Nem tudtad anyu? . a napocska kell,

a víz kék, a f? zöld, a fa milyen legyen?

 

Szólni akarok, de már válaszol,

csupa-csupa virág, úgy akarom.

Magamhoz vonom, megcsókolgatom,

ölelésemb?l bontakozik, gyorsan rajzol.

 

Nézem az el?bb még oly kopár képet,

miként költözik belé az élet.

Ugye milyen szép? – csak hallgatok,

szememben könnycsepp. Ölembe ül.

 

Te sírsz? Elrontottam a rajzod?

Ne haragudj! Csak rázom a fejem,

szólni még nem tudok. Hangosan kiáltom.

Gyönyör? lett kicsi Csillagom!

Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:24 :: Lénárt Anna
Szerző Lénárt Anna 140 Írás
Három családos elvált nő vagyok. Gyermekeim kirepültek a fészekből, egyedül élek. Köztisztviselőként dolgozom, a feladataimat legjobb tudásom szerint látom el. Lelkiismeretes embernek tartom magam.Szeretem az embereket, átérzem gondjukat és ha tudok segítek. Megpróbálom a legrosszabb dolgokból is a legjobbat kihozni, mert azt tartom az élet túl rövid ahhoz, hogy megkeseredve éljünk. Sok mindenre megtanított az élet, elsősorban arra, hogy sosem adjam fel. Ha reggel borult az égbolt nem arra gondolok, hogy esni fog, inkább annak örülök, hogy még nem esik. Verseket gyermekkorom óta írok. Az általam írt versek "én vagyok", tükrözik a lelkem, a vágyaim, átölelik az életem. Romantikus embernek tartom magam, a halak csillagjegyre jellemző tulajdonságok szinte mind jelentkezik nálam. Alföldi lány lévén kívánkozom a hegyek közé. Ha tehetem a szabad időmet hegyes vidéken, sétával töltöm. Igaz kevés ilyen akad, de ha adódik akkor kihasználom a lehetőséget.