“Képtelen” sorok egy (fény, álom, szép) lélekhez

Nem arra törekszem, hogy igazam legyen, hanem arra, hogy igazat mondjak…
-Miért írok? – Mert nem tehetek másként…

 

"Képtelen" sorok egy (fény, álom, szép) lélekhez

Ellen-tét-kép csupán?
Tengernyi hal, hol hideg szín?,
hol meg meleg fény?, érzés? arc,
Márton nem ton- Hal,
sötét -világos gondolat,
nem kietlen, ámde éretlen,
étlen-szomjan a sivatagban.
Messze még az oázis.
Évek mennek,
lábnyomok elvesznek,
sóváran, keser?en,
a szürkében és feketében,
de jön majd a naplemente,
emlékezz színeire, s nem veszel el,
mert a ráják is csak mélyen úsznak
az ingoványban..
mégis felszínre tör az ért-ékes Én
a pusztuló id? sodrában,
mire mondhatod büszkén,
hogy a Tiéd…

20látogató,1mai

Szerző Gyovai Gabriella 4 írás
Csatavesztés egy esetben megbocsáthatatlan: ha el sem mentél az ütközetbe. (McMurphy második törvénye.) Sokat gondolkodom, írok, rajzolok, olvasok...

Legyél az első, aki hozzászól

Hagyj üzenetet