Praemitto

a szép végül mindig csak csend marad.

a világ peremén a néma narancsban

a határvonalon

egyre tovagördülő, s megszilárduló viasz –

szemed nem lehet gyertyaláng.

s ha az, sem látunk fel az egekbe.

 

Ilyenkor mindig kiszakítok magamnak

egy kis örökkévalóságot a fent labdacsaiból,

az elszaladó, ciánkék időből,

hogy az öklömnyi végtelenben

egyszer igazi arányaid lássam.

Minden áldott este kell egy tenyérnyi

a tenger ősi, szakadatlan csendjéből –

a habok morajából.

És ilyenkor kicsit nem vagyok.

Lustán figyelem

a terek és idők egymásba folyó vonalait,

s téged kereslek,

hogy hátha épp a város fölött tartod Atlaszként

a válladra nehezedő másodperceket

egy dombon feküdve a fények fókuszpontjával szemedben,

vagy egy pályaudvaron a nagy óra két tiktakolása közt –

megpihensz kicsit

félúton.

 

mikor reped ketté a finom ívelésű kar,

amely az eget a puszta fölött tartja?

ha meghallod reccsenését,

majd rágyújtasz még egy cigire

egy kollégiumi vaságy szélén ülve

és az ablakhoz mész –

a párkányra könyökölsz.

 

Egyszer talán, máshol, más időben

hátad pihéit megborzolja majd,

ha a világok és elmúlások

örvényes alagútjain elér hozzád

ez a kiszakított hallgatás,

ahogy most meggörnyedek kicsit,

és hagyom, hogy az idő

nyakszirtemen átbucskázva

gurulni kezdjen feléd.

Egyszer majd megtalál

valamelyik stációdban,

ebben a térben,

egy vörös karusszelen,

vagy egy buszmegálló váróülésén

egy ismerős illatban.

 

álomkaristok csikorgó felhők sínein –

mindig jön egy újabb állomás.

csak ott már nem mi vagyunk.

mindig elmaradunk magunk mögött,

s lassan megszokjuk,

hogy magunk sem értjük.

 

Addig monoton kábulatban ülök még a parton,

és a megdermedt időt mindjárt útnak eresztem,

hogy értsd, mit jelent

– egyszer egy a tenger mellett valahol távol

mit jelentett –

egy elfáradt vándorszarvasnak

az éjszakák sorának közepén

zúgó lombok alatt az a talán

meg sem történt mosoly,

és az a szó –

az a szó, mely gongként hasította

ketté az eget,

mikor eljutott hozzám

itt,

most,

valahol,

valamikor.

 

képzeld csak el –

egyszer az űr vákuumában

egy-egy csillag tűhegyén egyensúlyozva

találkozunk,

hogy helyrerakjuk utoljára

kisiklott dolgaink.

 

És akkor végre, ha elhallgatott a tenger,

és belsőnk vetít már csak

árnyakat szemünk alá,

ha pokrócként betakar megigazult vakságunk,

akkor te felemeled arcodat

egy pályaudvari hajnalon,

vagy a város fölött egy réten feküdve,

ahogy végigciterázik folytonos átmenetben

minden élő libabőrein a hang,

mikor a gong megszólal –

s ahogy te valahol felnézel,

arcod gödreibe bújik

minden céltalan elrugaszkodás elfogadása,

s a véletlen megértése

fest lángokat profilodra –

felnézel, s a befejezetlenség

lidérc-árnya táncol át

hasad hidegén –

felsóhajtasz.

 

Menj tovább, idő.

Már véget ért.

Mert örökkön háborog a tenger,

s tényleg olyan kicsik emberi dolgaink.

A kőről feltámaszkodom,

s ujjaim hegyével a holdhoz érek –

megkondul, s a félhang

egy árva éjszakában,

hol már nincs tovább,

és nincsen maradás sem,

elindul feléd –

 

egy mozdulat csak,

ahogy összekulcsolt kezeid

végre kiengednek,

s mellkasod az eljövendőnek nekifeszül –

tartsd vissza kicsit a lélegzeted

 

———————————————–

 

Versek Az éjszakák sorának közepén ciklusból:

 

Csendélet

Félhomályban

Az éjszakák sorának közepén

Nimfa

Valahogy más volt még

Éjszakai gondolatok

Befejezetlen összegzés

Hajnalban a világ

Szabad vagy

Posztmodern Requiem

Praemitto

Lepketánc

Az idő küszöbén

 

 

Ha egy József Attila mű 6 pont, akkor mennyi ez?

Kattints 1-5-ig az értékeléshez!

Ha jónak találtad ezt az írást...

Oszd meg ezt közösségi oldalakon is!

Sajnáljuk, hogy az írás nem tetszett!

A következő talán jobb lesz!

About Kovács-Cohner Róbert 111 Articles
1986 márciusában születtem Budapesten. A Radnóti Miklós gimnázium elvégzése után az ELTE BTK filozófia szakára jelentkeztem – ezzel párhuzamosan a MUOSZ-nál emelt szintű újságíró képesítést is szereztem. A filozófia mellett az esztétika szakot és a Belső-Ázsia tanszék óráit látogattam. A gimnáziummal párhuzamosan gyakornokként dolgoztam a Kossuth rádiónál. 2008-ban az Esti Hírlap kultúra rovatához kerültem vezető újságíróként, majd a Népszabadság és a Népszabadság Magazin, valamint a Repertoár kulturális cikkeiért feleltem. 1998 óta írok, első versemet 2000 januárjában publikálták. 2007 szeptemberéig az AlkoTó-ház internetes irodalmi portál szerkesztője, előtte pedig a KözKincs főszerkesztője voltam. 1998 óta írok, első versemet 2000 januárjában publikálták. Első önálló kötetem, a neon 2006-ban jelent meg, a Glória kiadó gondozásában. Ephata - álom egy ablak üvegén című kötetem Vedres Csaba zongoraművész (ex-Aftercrying) cd-mellékletével és Veszely István grafikáival 2007 augusztusában került a könyvesboltokba. Jelenleg a Nők Lapja, a Nők Lapja Évszakok, a Könyvjelző, a GameStar magazin újságírójaként dolgozom, az iPhone Hungary-nek pedig szerkesztője vagyok. Mégis: ami a legfontosabb számomra, az a színház. 2009 óta az ország számos színházában játsszák drámáimat (Modern Elektra: 2009 - Vörösmarty Színház, Orfeusz és Etília: 2011 – Pesti Magyar Színház, Jászai: 2012 – Csokonai Színház, Na'Conxypanban hull a hó: – 2012 - Csokonai Színház, Tanár úr kérem, minden másképpen van!: 2013 - Vörösmarty Színház. Bemutató előtt: Boldogságtöredékek: 2013 – Nemzeti Színház, Gyöngéd Barbárok (Hrabaliáda) – 2013, Csokonai Színház). A drámaírás mellett dramaturgként is több színház munkájában veszek részt. 2009-től 2011-ig a Vörösmarty Színház NKA támogatást elnyerő Rivalda magazinjának voltam a főszerkesztője. Műfordítások: Schwarz-Tebelak: Godspell (bemutatta a Vörösmarty Színház), Shakespeare: Macbeth, Agatha Christie: Feketekávé (bemutatta a Vörösmarty Színház). Firka a falra /Kaleidoszkóp könyvsorozat, Kaleidoszkóp Nemzetközi Versfesztivál/(2005), Radír (2003, 2004). Cikkek: Haszon magazin (2004), Hírlevél (2005-től Közelkép, Képző-művészet, Fórum, Szakmapolitika rovat), Filozófiai szemle (2005-). Esti Hírlap, Népszabadság, Nők Lapja, Nők Lapja Évszakok, Könyvjelző, iPhone Hungary, Gamestar – utóbbi lapoknál a mai napig dolgozom. Honlapom: http://www.verssorok.hu Írásaim megjelennek még a http://www.artpresszo.hu -n A Héttoronynál 2007 augusztusától 2008 augusztusáig dolgoztam szerkesztőként.