Mikor megkondult a lélekharang, a galambok riadtan szétrebbentek a toronyból, ahol eddig vagy negyvenen, mint Ali Baba rablói egy jól sikerült portya után, teli hassal hűsöltek a vastag falak között. Nehezen kaptak szárnyra, mert ilyentájt aratás után, már hajnalok hajnalán, mikor még az idevalósi héja sem járt a réten, jól bezabáltak a terített tarlón maradt magból.
Csak Gyalog Józsi, az öreg holló aludt tovább édesen, ritka tollu fejét a szárnya alá dugva, hogy a félhomály se zavarja álmát. Talán a madarainak prédikáló Szent Ferenc kérte meg az Urat — merthogy ez az istenes Józsi sose lopott kinnfelejtett fénylő, encsöm-bencsöm, hollónak való kincset a templomkertből —, hogy hadd kapja vissza még egyszer a szépet, amit életében átélt. Legalábbis álmában.
Ezért is szeretett naphosszat szunyókálni. Még mosolygott, cuppogott is a csőrével, amint újraéli, ahogy éppen a szigligeti dolmányos varjuk legényegylet báljába kackiásan bebillegnek mind az öten, nyalka somogyi hollók, mind tiszta feketében. Először nem akarják őket beengedni, mert nem volt rajtuk dolmány, holott az előírás volt és a meghívón is fel volt tüntetve míves merített papíron, de Gyuri a krakéler hibbant holló, akire nem lehetett ráfogni tiszta lelkiismerettel, hogy teljesen józan — már idefele is cikkcakkban repült a Balaton felett —, rögtön behúzott egyet a pénztárosnak.
— Ez nem igazság! — ordította — ezek a varjak már azzal születtek, de mi honnan a rossebből vegyünk ilyen göncöt magunkra?
Persze, hogy parázsverekedés kezdődött. Később beszálltak a zenészek és a pincérek is. Az üzletvezető azonnal a függöny mögé menekítette a nagybögyű dizőz gerlét, és ott az öltözőasztal alatt ráfeküdt, hogy védje az esetleges célt tévesztett poharaktól, és természetesen azért is, hogy óvja a híres, érzékenytorkú turbékoló galambját a meghűléstől. A táncparketten küzdött még két keresztbeálló szemű, részeg, dagadt gödény is vállvetve söröskorsókkal, akikről mindenki azt hitte, hogy már vagy ötven éve kihaltak, csak egy él még kitömve közülük a Keszthelyi Balaton Múzeumban. Végül is megérkeztek a darutollasok, és véget vetettek a mulatságnak. Egy szakasz kárókatonával bekísérték mind az öt jómadarat a falusi fogdába, hogy ott megtanulják, hogy hol lakik a madarak istene.
Majd váltott a kép…
Egy pillanat, Gyalog Józsi már Berényben találta magát. A parti fák között a lombok árnyékában vízipatkányt nassolnak éppen a menyasszonyával, a szelídlelkű Csóka Micivel. A négylábú piknik egy lapulevélen hever, s már nem lesi, hogy vadászik-e erre valami éhes ragadozó madár. Józsi hanyatt fekve, fejét Mici ölén pihenteti, és onnan néz fel a kedvesére, hogy látja-e mélyfekete, gomblencse szeme mélyén a csillagokat? Mici elmélázva, karcsú karmocskáival szórakozottan borzolja Józsi fején a kusza, éjfekete tollakat, és együtt ábrándoznak, találgatnak, vajon a jóisten hány fiókával is áldja meg a frigyüket?
De most valami nem stimmelt Szent Ferenc imájával, vagy az Úr elégelte meg a Józsival való kivételezést? Éppen, mikor alig pelyhedző kamasz gyanánt, a baglasi borpincék közt kapná az első tétova bakfiscsókot Köbjés Bözsikétől, rémségbe foszlott az idill. Nem értette, hogy miért termett hirtelen egy esküvőn, és miért szemelt pálinkás kenyeret az udvaron, s nem értette, hogy mért ül később kábán, bénán a porban. Majd hirtelen érezte, ahogy a tántorgó újsütetű férj, Bornemissza Pista kacarászva felemeli, s csak úgy kópéságból beviszi, s ölébe teszi újdonsült feleségének, Báró Annának, aki az asztalfőnél ült, s elordította magát:
— Asszony, levest főzz nekem ebből a madárból, de ízibe, mert megismered a kezem!
Erre Anna, a szikrázó szemű ifiasszony — mert nem értette a tréfát —, marokra fogta Józsi két lábát, megforgatta feje fölött, s még a gyenge szédült madárral fejen vágta a tréfáskedvű férjét. A vendégsereg dőlt a kacagástól. Erre mit tehetett Anna? Ő is elmosolyodott, majd az eszméletlen Józsit nagy ívben kivágta az udvarra, pontosan egy vén bükkfa sima kemény törzsének. Mikor kinyitotta szemeit éppen Kővágó Jani, a házőrző komondor nyalogatta a fejét. Rémülten vette észre, hogy nem halja azt a reszelős harsolást, ahogy a kutya a nyelvét végighúzta a sérült fején. S nem halja a házőrző együtt érző lihegését.
Rádöbbent, hogy megsüketült!
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:30 :: kisslaki
