Rosmann László : Emberb?rben

Nyomtatás

Egy kígyó néz kifelé fekete résén,

és én látom, amint bámul feléd,

eléd csússzan nyálkás alakja,

gaz hazugok rozzant házát lakja.

Villás nyelvével bánatarcodhoz ér,

vér cseppen róla, megnyílik a tér,

azért nyalogat, add oda lelked,

veled végeztesse a mocskos tervet.

Ha nem teszed, rádtekeredik farka,

tarka b?re sikamlós, némán akarja,

halljad, mi lesz hogyha ellenállsz,

szeánsz ez, métely, halálreneszánsz.

Megmart, érzed, amint bénul éned,

éled a tudat, de hat már a méreg,

tépett véged dadogja: miért én?

Egy kígyó néz kifelé fekete résén.