Jagos István Róbert : Apa én mindig

Kezedet fogva mondtam el neked
azt, ami kimondhatatlan.
Szemembe költözött a nagy,
gonosz varázs. 
Ez nem az a tett, amely megindokolhatatlan,
csak hát éget minden ily parázs.
Láttam arcod,
és csak ölelni tudtalak 
– valahogy elnémult a száj.

Sós es?t hoztam neked,
és erny?im csak foszlott dallamok.
Álhangokból összetákolt
szeretet-fájdalom.

Nem néztél rám
– mintha a föld oly érdekes volna –
csak szorítottad kezem.

  – Apa, én mindig ott leszek veled.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.10.03. @ 12:54 :: Jagos István Róbert
Szerző Jagos István Róbert 161 Írás
A nevem Jagos István Róbert. 1974 tavaszán születtem. Életem nagy részét Hódmezővásárhelyen éltem le (34 év). Elég korán, 1989-ben 15 évesen kezdtem el verseket írni. Ez a lendület 1998-ig tartott. Szűk tíz év után újra neki fogtam a rímfaragásnak. 2008. óta már prózákkal is próbálkozom. Ugyanennek az évnek őszén, a Csokoládéház című versemmel, bekerültem a ÀžLírikus képzelgésÀ pályázat döntősei közé. Alkotásaim megtalálhatók több országos irodalmi portálon is. Több mint egy tucat antológiában szerepelek mint szerző. 2010-ben Kárász József díjazott lettem, ami által felkértek a Kárász József irodalmi Kör alelnöki posztjára, illetve a Dél-Alföldi Művészeti Kör alapítója és elnöke vagyok. Irányításom alatt az utóbbi kör köteteket is jelentet meg. Egy saját kötettel rendelkezem, melynek címe: Made in az idők hajnalán. Most tavasszal készülök megjelentetni a másodikat ami a Félresértett szavak címet viseli. Verseim ajtók. Bennük és általuk újraéledek - élek újra. Oldok és kötök - megtartok és elengedek. Pillanatot, indulatot, vágyat, szerelmet és gondolatot. Életet és halált. Büszke esendőként vagyok ember, férfi és magyar.