Lépnél.
Mert kell!
Tehetetlen düh árkolja arcod.
Mögötted mérföldek,
legyűrt sziklaszirtek,
rettent a kies út.
Akartad, vágytad.
Csikorgó kő sikítja:
Menj már!
Ingoványos félelem
markolja combod,
összekucorodva, vinnyogva
merülsz a sárba.
Mássz!
Legutóbbi módosítás: 2010.08.16. @ 08:29 :: Pulai Éva