Boér Péter Pál : Életművész

 

– Ébresztő te álomszuszék eunuch!-ripakodott a feketébe öltözött, özvegy Pókné egyetlen szolgájára, aki hogy, hogynem túlélte a nászt. Pókné, ha feketébe öltözött, akkor éppen nem volt annyira éhes, így egyszerűen eunuch-ká tetette alkalmi férjét, meghagyva életét különböző kötelességekkel rondította el a napjait. Tény, hogy Baltazár, az eunuch pók bármikor odébb surranhatott volna, hogy özvegy pókné, a feketébe öltözött, bottal ütve sem találhatta volna a nyomát. Baltazár úgy gondolta, ez nem egy kényelmetlen megoldás. Elsődlegesen nem volt munkaviszonya, így a roppant mennyiségű hálószövést, amit a folyton búslakodó, újra, újra, újra meg újra megözvegyülő, özvegy Pókné helyett is szőtt, nem okozott neki rabságtudatot, lelki traumát, szívesen dolgozott.

 

Emellett szívesen látta el az úrnőjét a mindennapi bőséges csemegével, amit kettőjük helyett szőtt hálójuk maradéktalanul biztosított. Özvegy Pókné is kimondhatatlan barátságot érzett hűséges eunuchja iránt, két megözvegyülés közben, mikor a barátságra is maradt ideje. Azt ő sem értette, miért hagyta meg Baltazárt. Nem csinált rossz üzletet, semmi munkája nem maradt, Baltazár dolgozott. Sokszor elgondolkodott, hogy Baltazár nem-e fél tőle, látta ugyanis a nász beteljesedése utáni iszonyatokat minden alkalommal. Baltazár maradt. Nem volt olyan bumfordi észjárású, mint amilyennek mutatta magát. Elsősorban úrnője elszúrta, nem azt a testrészét lakmározta meg amire gondolt, hanem az utolsó lábaiból csipegetett egy keveset, Így Baltazár, úrnője mellett, a fekete özvegy legény szerepből fakadó elhalálozás teljes valószínűségét elkerülve, állandó védelemben maradt. Nyugodtan élhette életét és mint cseppet sem valóságos eunuch, a saját fajtájához közel álló, de koránt sem olyan morci csinos pók asszonyságok társasága volt férjük éjszakai horkolása közben, akiknek eszébe sem volt őt megenni. Sőt bűbájos mosollyal kacsintottak mind az összes lábaik közül, az összes szemeikkel Baltazárra reggelente, az éjszakai viszontlátás reményében, míg úrnője aludt. Többszörösen özvegy Pókné -a feketébe öltözött- pedig alibit és biztonságot is adott a lehetetlenül barátjává minősült hím fekete özvegynek, Baltazárnak, az ál eunuchnak.

 

_____________________

 

Boér Péter Pál , 2010. augusztus 7., szombat, 16:34

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.08.15. @ 20:40 :: Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 755 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/