Pogány Gábor : A mi utcánk 7. Munka nélkül

Tar Sándor emlékére *

 

 

 

Konrád kocsit mos. Mondjuk, Konrád mindig kocsit mos, ráadásul az utcán mossa, hogy mindenki lássa, hogy ő kocsit mos, és az sem lehet mellékes körülmény, hogy a kocsiról lekerülő hab és miegyéb nem a saját telkét piszkítja, hanem megy a közeli esővíz csatornába, az meg ömlik azután az eléggé közeli patakba, ami csatorna módjára bűzlik időnként. Konrád a közvetlen környezetét védi ily módon, mikor kocsit mos. Közben a két gyermeke nyargalászik fel s alá az utcában. Két kicsi gyereke van Konrádnak, azokra ilyenkor a nagymama vigyáz és próbálja figyelmüket elterelni a kocsi mosásról, mert Konrád nem szereti, ha nagy és szép és drága autója közelébe mennek a gyerekei, mert esetleg hozzáérnek és még inkább esetleg meg is karcolják. Akkor pedig baj van, nagy baj, mert megvalósul a családon belüli erőszak és akkor Konrád felesége veszekszik vele, a gyerekek meg még jobban sírnak, mint attól a pofontól, amitől aszfaltot fogtak. A nagymama ezért megfeszítve igyekszik szórakoztatni a két kicsi és kíváncsi gyereket, akiket vonz a hab a kocsin, és minél inkább azt akarják a felnőttek, hogy menjenek el a nagy, drága, szép autótól, a gyerekek annál inkább a közelébe akarnak kerülni. Nagymama előbb az elcsattogó vonatnak drukkol kiabálva, majd szerencséjére egy repülő is megjelenik, ami biztos jobban repül a nagymama magas hangú „hajrá repülő!” kiáltásaitól, de a gyerekek mégis a kocsin szivárványt játszó habot választják és Konrád túlüvölti nagyit, feleségének ordítva, hogy vigye onnan a kölykeit.

Konrád munkanélküli, nem ért semmihez, de házakat építettet, ahhoz értő szakemberekkel, olcsón építteti ezeket a házakat és drágán adja el. Mivel azonban munkanélküli, nincs jövedelme, így jelentősen segélyezi családját a köz. Konrád kocsit mosott, a maradék vegyszeres vizet a vödörből beleönti az esővíz csatornába, gondosan belecsavarja a rongyokat is, jólesően legelteti szemét nagy, szép, drága autóján, aminek akkora a motorháza, hogy azon akár focizni is lehetne. Gyerek sincs már közelében, így elégedetten beül, indít és lassan kihajt a mi utcánkból, miközben gyönyörködik a motorháztetőn megcsillanó napfényben. 

Farokpótló, mondja magában stekszes Jozsó, int Konrádnak, mosolyog is hozzá, pedig utálja, főleg, miután kiderült, hogy az ő házukat is Konrád építtette, de ezt csak nemrég tudja, viszont akkor meg hiába reklamált nála, hogy megsüllyedt a római díszburkolat, garanciában meg kellene csinálni. Stekszes Jozsó készpénzért vette a házát, megkérdezte, hogy mennyi, mondtak egy összeget, ő meg összeszedte a zsebeiből, meg a hasi tasiból, másnap már költöztek is ki, Jozsó a családdal pedig be. Azóta leverette a vakolatot, mert nem tetszett a színe, vízesést és szökőkutat csináltatott a kertbe, ami alig nagyobb, mint a két vizes létesítmény. Nem volt azonban elég izgalmas egyik sem, ezért színes díszkivilágítást álmodott még és hozzá, azóta minden este rózsaszín, zöld és kékfényben fürdenek az aranyhalak és a szúnyoglárvák. Gyorsan rájöttek, hogy veszélyes a szökőkutas vízeséses medencetó pici gyermekükre, akit ellenállhatatlanul vonzott a vízfelület látványa, körbe kellett tehát keríteni azt, csakhogy így meg nem látszik a kertből az attrakció. A gyerek meg hisztizett annyit, hogy neki egy külön kis pocskolót kellett venni, ha nem akarták, hogy kinn az utcán járjon be eső után minden egyes pocsolyát. Márpedig ezt nem akarták, annál inkább nem, mert nem volt a gyereknek gumicsizmája, mondván, hogy amíg nájki márkájút nem kapni, addig nem megy az utód a pocsolyákba. Stekszes Jozsó sem dolgozik, sose dolgozott, de nem csak úgy, hogy mondjuk nem kapált még világ életében, hanem sose volt munkahelye. Nem zseni Jozsó, nincsenek vállalkozásai, az összes iskolai végzettsége az a nyolc osztály, amiről ténylegesen van bizonyítványa. Egyes pletykák szerint lányokat futtat, míg ő maga azt mondja mindenkinek, hogy autókkal üzletel. Hozzáértők szerint szarul mehet a bolt, mert mióta a mi utcánkba költöztek, mindig ugyanaz a négy autó áll előttük.

Jozsóék szomszédjának kicsi kertjében nagy kutya van, így ott az eb az attrakció. Szántani, ásni nem sokat kell, mert a jószág szorgosan kaparja a köbméteres gödröket. Rendezi a fákat is, így biztosítja a kerti változatosságot. Van ideje a kutyának minderre, mert gazdái sosincsenek otthon, ha pedig mégis otthon lennének, mindig kocsiba pattannak és elviharzanak valahova, hogy néhány tíz perc után ismét beálljanak a garázs elé, beállni abba nem tudnak, mert a garázs tele van pakolva mindenféle nem használt cuccokkal, például futópaddal, szobabiciklivel, súlyzós gépekkel. Motor nyitja a kaput, így nem kell tornázniuk, majd eszükbe jutván valami, ismét elhajtsanak. Ödön felesége dolgozik, boltja van, többedmagával üzemelteti a jó forgalmat bonyolító vállalkozást. Ödön pedig üzletember, főként a multi level marketing formációkban hisz, amik olyanok, mint régen az emvéj volt. Ödön mindig belelkesül, azt hiszi, hogy végre kitörhet neje árnyékából és fél év múlva ő lesz a császár, az, aki bemutatja, hogy igenis saját erejéből akár a nagytemplomot is képes megvenni, ha azt akarja. Mert Ödönt az asszony tartja el, bejelenti minimálbérre, hogy legalább valami nyugdíjat kapjon majd, meg legyen saját pénze is. Ödön akkor van igazán elemében, ha neje hallótávolságán kívül áldozatra lel, olyanra, aki még nem hallott a legújabb üzleti lehetőségről, olyanra, aki naiv, tehát még szóba áll vele és nem fordít neki hátat az első mondat után. Vagy udvarias, de az Ödönnek tök mindegy, csak legyen kit befűzni, hogy a következő szint meg legyen, ezzel pedig az aranyozott kitűzőre, vagy az üveggyönggyel ékesített mandzsettára válik jogosulttá az újabb mítingen, ami Pesten lesz egy szállodában és talán az asszony is elkíséri és látja majd, hogy ő is viszi ám valamire. Mikor ilyesmire szokott gondolni, akkor egy kicsit elábrándozik, talán el is bízza magát és esetleg nem helyzetének megfelelően szól feleségéhez, vagy közgazdásznak tanuló egy szem gyermekéhez és azonnal vágódhat a kocsiba, mehet kakaóért, virágpalántáért, lekvárért, testápolóért, kóláért. Meg még kétszer. Ödönt a kutya is irányítja, így csak az anyós marad, akinek nemhogy ellent lehet mondania, de éreztetni lehet vele helyét a családi hierarchiában. Ha az asszony dolgozik.

Picit fentebb ütközünk Puma Bandi házába. Az a ház akkora, hogy mész mellette és csodálkozol, hogy még mindig tart és még nem akar elfogyni. Amilyen nagy az a ház, legalább annyira ronda is. Minden rajta van, ami drága és éppen divatos és ez nem csak az anyagokra igaz, hanem a formákra és a színekre is. Csudálatos no. Puma Bandi szintén minimálbéren tengődő szegény ember, akinek saját szekurités cége van és ő ott, mint dolgozó, minimálbéren igazgat. Meg a fortélyos félelem. No és azért puma, mert erről a ragadozóról nevezte el a szekurity céget. Bandi szereti a lövöldözést is, mert minden alkalmat megragad, hogy tűzijátékkal gyönyörködtesse a környéken lakókat. Pénz nem számít ezeken a kivételes alkalmakon, amik időnként hetente, máskor pedig csak havonta néhányszor kergetik őrületbe a csecsemőket, anyukákat, kutyákat és gazdáikat, madarakat, érzékenyebb fülű lakókat. Mivel népes famíliát gyűjtött Bandi maga köré, merthogy előző házasságaiból lakó gyerekei is vele élnek, azon kívül az alig tizennyolc múlt új asszony szülei, testvérei is, így gyakori náluk a születésnap, névnap, amit nem lehet petárda-ropogtatás, rakéta lövöldözés nélkül elmúlasztani. A környéken lakók alig néhány év alatt kiismerték Pumáék családi ünnepeinek naptárát, előre bejelölik a nehezebb napokat és füldugókkal, barikádokkal készülnek rá.

Konrád bekanyarodik a sarkon. Kilógatja kezét a kocsi ablakán, nyitja távirányítójával a kaput, lassan rátolat az engedély nélkül épült, de a hivatali ismerős által elintézetten hivatalossá nyilvánított garázsa előtti beállóra, majd megáll. Kiszáll a kocsiból, körbejárja, lassan lebukik a nap, lilára, pirosra festi az eget a puszta fölött. Konrád az első sárvédőhöz hajol, egészen közel, majd gyengéden rálehel, szinte már csókot lehel a dukkóra, letörli a párát, visszaül a volánhoz és beáll. A motorok behúzzák a kaput, helyére gördül a műanyag garázsajtó is. Ma sem éltünk hiába. 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.06.29. @ 10:52 :: Pogány Gábor
Szerző Pogány Gábor 79 Írás
Üdvözlöm a Héttorony közösségét, és köszönetem a meghívásért! Magam firkász volnék eredetileg, de miután korábban írtam egyebet, mint újságot, így laptól távoztom után is folytatom a billentyűzet püfölését. Kérem, fogadjátok kritikával szösszeneteimet, bár megjegyzem: a bírálatokat kritikával tűröm.