az alkonyat a küzdelmet feladva
a hegy mögé, a völgybe költözött,
majd besurrant a könny?lépt? este,
s lassanként éjfélbe öltözött
ilyenkor már szárnyuk n? a fáknak,
susognak régi messzetünt id?t,
ijeszt? formát rajzolnak az árnyak,
lebeg a lélek ég és föld között
