Fáradt lettem, halál, várlak zokogva,
Szegény az érdem, koldusnak született,
És méltatlan fejekre száll a pompa,
És a hit útján hitetlen mennek,
És nem érték az igaz becsület,
És bitang b?nöst szolgál a sz?z erény,
És bénaság gy?z az er? felett,
És tökéletest ront a balga kény,
És a m?vész nyelve igába d?lt, rab,
És észt hitvány áldoktor irányít,
És az egyszer? már együgy? marad,
És a jó vezér gaznál raboskodik.
Fáradt lettem, mennék a másvilágra,
Csak kedvesem ne hagynám itt magára!
SONNET 66
Tired with all these, for restful death I cry,
As, to behold desert a beggar born,
And needy nothing trimm’d in jollity,
And purest faith unhappily forsworn,
And guilded honour shamefully misplaced,
And maiden virtue rudely strumpeted,
And right perfection wrongfully disgraced,
And strength by limping sway disabled,
And art made tongue-tied by authority,
And folly doctor-like controlling skill,
And simple truth miscall’d simplicity,
And captive good attending captain ill:
Tired with all these, from these would I be gone,
Save that, to die, I leave my love alone.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:18 :: Csordás László
