Inaktív : Segítséget kérek t?letek.

Nyílt levél

Kedves Mindenki, 7tornyos Társak!

 

Ma az iskolámból felhívott a rendszergazda, hogy nézem meg a honlapunkat, mert engem ócsárló szöveg van rajta.

Ez találtam:

„Wednesday, 09 December 2009

Guest 6398 :: Érdemes elolvasni Janáky Marianna tanárn? ÜRÜLÉKEK cím? versét a www.7torony.hu irodalmi magazinbanban 2009. november 24., kedd 19:46

Guest 6398 :: https://www.7torony.hu/blog.php?u=1729

Guest 8603 :: jé itt chat is van

Guest 8603 :: 😀

Sunday, 13 December 2009

Guest 5839 :: Jó suli lehet a makói keri, ha ilyen perverz tanárai vannak.

Pffff :: Olvasd el a “m?vet”! Ez valami elképeszt?en gusztustalan!”

Mivel az említett vers csak a Naplómban jelent meg, így valaki innen akart lejáratni. Ezt álnok viselkedésnek tartom és felháborít. Egyébként Attila tanácsára (féltett engem a reakcióktól) került oda. Most természetesen kitöröltem a verset, melyet Szecs?dy Péter Örömlány cím? regénye nyomán írtam.

 

Szerencsére csak bosszúságot okoztak ezek a bejegyzések, mert a vezet?ség nem tudta meg, és a diákoktól sem kaptam visszajelzést. Mégis el fogom mondani a történteket nekik. ?k ismernek és szeretnek.

Én tudom szinte 100%-ig biztosan, ki akart ily módon besározni. Természetesen bizonyítani semmit nem tudok.

 

Kérlek titeket, hogy álljatok ki mellettem, amennyiben úgy gondoljátok tiszta, ?szinte, becsületes embernek ismertetek meg! A magam megnyugtatására is szeretném.

 

Jóalkotós szép napokat Nektek!

Mariann

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2009.12.15. @ 12:54 :: Inaktív
Szerző Inaktív 201 Írás
Inaktiválást kérte - Archivált szerző Hullámvonal vagyok tengerkék szemedben, csillaggá válunk, ha elernyedtem - mondhatta édesanyám édesapámnak, mikor megfogantam Hódmezővásárhelyen. S ma már a második kamaszkorom élem. Férjem és fiam elengedtem, mert ideje volt, hogy megtalálják önmagukat a világban. Ahogy nekem is. A hatvanas évek titkaiban nyugodt gyermekkor ölelésének emléke kísért a kamaszkor mindenttudniakarok világába, annak ellenére hogy édesapámat 8 éves koromban eltemették. Csak most értem meg, hogyan vonult át hiánya az életemen. A társban apát kerestem, s a virágokat soha nem szerettem, hiszen sírgödrébe egy rózsát dobattak 1963-ban velem. Egy családi festő barát, Füstös Zoltán és szüleim társaságának tagjai, színházi előadások, kiállítások feledtették a bennem meggyökerező hiányát. Gimnáziumi tanáraim mutattak utat a kamaszlánynak, merre milyen elvárásokkal induljon el a felnőtté válás útján. nszerelmes, az irodalmat és művészeteket szerető, tanáraimat tisztelő éveim meghatározták pályaválasztásom. Tanár lettem. -Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mivelni kötelesség. -Diploma munkám Kölcsey Parainesis-ének elemzése volt, és elképzelt unokahúgomnak magam is írtam egy intést, buzdítást -mellékletként-. Csak ma vagyok képes arra, hogy felfogjam, mit adott nekem mindaz, amit kisfelnőtt koromig átéltem. Felelősségteljes felnőttkor következett annak minden örömével, fájdalmával. Szerelem, munka, munka, munka. A legnagyobb csoda a szülés, a fiammal való egységtudat érzése. Majd munkahelyek sora. (Miért? Hogy minél többet tapasztaljak?) S ismét tanulás. Német nyelvtanári és könyvtári asszisztensi végzettséget szereztem. "Őstől örökölt szenvedély"-em, érzékenységem meghatározta nevelői pályám. Szerettem és viszontszerettek. Három éve megírt első versem óta a célom az, hogy írásaimmal is tanítsak, és nőként a szeretet, a szerelem, az erotika csodáját megmutassam. 2010. májusában felvettek a Szegedi Írók Társaságának tagjai közé. A Szegedtől Szegedig antológiában 2011-ben három kisprózám jelentették meg, és az Irodalmi Jelen Nyitott ajtók antológiájában "egypercesem" lett a címadó írás. Legyen tiéd örökre legalább egy írásom!