Jóváhagyattunk magunk
Isten kezébe, no meg a hivataléba
ott vagyunk.
Nyomon követhet?k
Mostantól el?nevem van,
mint doktornak ha végzett,
mostantól rangom van,
mint rend?rnek ha faluba tévedt
Most már büszke anyám
s apám keze elenged
Elmúlt a kislány ingatag képzete
A ködbe szállt, hogy megteremtse
Nehéz véges döntés a miénk
hogy ilyen messze megesküdtünk
hogy ilyen rengeteg’t ígértünk
feleség vagyok, asszony, s te úr, uram!
De bármi nagy e felel?sség nekünk
mi szárnyakkal oly boldogan repülünk
s házasság, okmány, levél
csak szerelem ez – nem törvény
Szabad ?szinte tánc örvény
Szeretjük egymást míg az arany
egymás újjához tapad…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:59 :: Horváth Lívia
