Ébredések

Belém áramolsz.
Bennem ölelsz –
cserepes talaj alatt
gyökércsonkok között
csordulsz közém fedetlen

Tudatosan elkövetsz –
mint lápból kelt tenger
ébredek

Reggeli színhab tej –
zubogsz
emelsz Napok felé –

ahol az Örök –
minden világok fölötti
jégszirom csendből
szökök
s forralsz tűzzé
rózsaködök közé
édesen

836látogató,1mai

Szerző Lovász Évi 33 írás
Tizennégy éve csak írok és írok, s én már így maradok... "A világ olyan zsarnok, aki elvárja a hízelgést, hogy kegyesnek mutatkozzék; az igaz művészet azonban önmaga ura, s nem tűri, hogy hízelgő formába kényszerítsék." /Beethoven/

Legyél az első, aki hozzászól

Hagyj üzenetet