Sonkoly Éva : Volt idő…

Ma nincs itt semmi nekem,

csak sár. Messze az Alföld.

Ott sívó homok, szél nyargal.

Az én utam, szívtől szívig…

láthatatlan porral befújta.

 

Azóta nem lelem

helyem a valóban.

A józan gondolattól

elvisznek az álmok.

Pedig volt idő, mikor

tudtam mind azt, amit

mások ma, de a dolog

úgy látszik idejét múlta.

 

Sok éve, rég minden

oly’ tiszta volt, szirmok

hulltak, régi tavaszom,

ó, hogy szerettem…

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:06 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 577 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"