Gősi Vali : Széthullt szirmok

Nyomtatás

*„Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.”
A lépcsőre ültél, s az éjszakába
beleborzongott a hiú remény,
tűnt szerelmünk hűvös némasága.
Fáztam, hiába pattogott a tűz a kályhában.
Az ablakból távolba meredő szemedet láttam,
és cikázó árnyakat fakó arcod körül.
Csillagfény járta búcsútáncát
könnyeid nyomán, s a bíbor virág
a földre hullt remegő kezedből.
Az ajtón túl sápadtan álltam,
de már hiába nyúltam érte.
Széthullt szirmokat vitt a szél utánad…
*”Mikor nem látsz, felsírok érted.”