Schmidt Tibor : Prelúdium*

 

Az ébredés ejtőernyős ugrás az álomból.

Kiszabadulva a fojtogató örvényből, az utazó a reggel

zöld övezetébe süllyed.

Felfénylenek a tárgyak, s rezgő pacsirta-helyzetből felismerhetővé válnak

a fák hatalmas gyökérzetrendszerének

föld alatt himbálódzó lámpásai. A  felszín

trópusi zöld áradata  felemelt karokkal hallgatja

egy láthatatlan szivattyú ritmusát. Az utas tovább süllyed

a nyár felé, leereszkedik vakító kráterekbe,

a nap turbinája alatt nyirkos-zölden borzongtató koroknak

járatain át. Így ér véget

e függőleges utazás a pillanaton át és a szárnyak

a halászsas nyugalmává szélesednek az áramló vizeken.

Bronzkori kürt

számkivetett hangja lebeg

a feneketlen mélység felett.

 

A nap első óráiban a tudat úgy ölelheti magához a világot,

mint kéz, amelyik megragad egy napmeleg követ.

Az utazó fa alatt áll. A zuhanás

után, a halál örvényein át,

nyílik-e a nagy fény-ernyő fölötte?

 

Uppvaknandet är ett fallskärmshopp från drömmen

Fri från den kvävande virveln sjunker

resenären mot morgonens gröna zon.

Tingen flammar up. Han förnimmer – i dallrande lärkans

position – de mäktiga trädrotsystemens

underjordiskt svängande lampor. Men ovan jord

står – i tropiskt flöde – grönskan, med

lyftade armar, lyssnande

till rytmen från ett osynligt pumpverk. Och han

sjunker mot sommaren, firas ned

i dess blänkande krater, ned

genom schakt av grönfuktiga åldrar

skälvande under solturbinen. Så hejdas

denna lodräta färd genom ögonblicket och vingarna breddas

till fiskgjusens vila över ett strömmande vatten.

Bronsålderslurens

fredlösa ton

hänger över det bottenlösa.

 

I dagens första timmar kan medvetandet omfatta världen

som handen griper en solvarm sten.

Resenären står under trädet. Skall,

efter störtningen genom dödens virvel,

ett stort ljus vecklas ut över hans huvud?

Legutóbb szerkesztette - Schmidt Tibor
Szerző Schmidt Tibor 468 Írás
Schmidt Tibor - theodor okl. villamosmérnök, doktor informatikai vállalkozó weblapom: https://www.artpresszo.hu/